Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
Rcmániai Magyar Szó, 1991. 2. 15 NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL EGY VÁLASZ ANATÓMIÁJA Meglepő gyorsasággal — mér három nap után! — válaszolt Petre Roman miniszterelnök Király Károly szenátusi alelnök nyilt levelére *, 8 ez azért szenzáció, mert nem minden hozzá Intézett levelet, beadványt tisztelt meg hasonló figyelemmel a címzett. Tudomásunk szerint Király Károlynak ez rég nem az első, válaszra váró üzenete Roman miniszterelnökhöz, de eddig az eredmény általában a hallgatás, a Jelzett problémák „elaltatása" volt. Csak a Romániai Magyar Szó viszonylatában napvilágot látott néhány olyan, Petre Románnak címzett üzenet, amire egy felelős politikusnak kötelessége lett volna valamilyen módon reflektálnia. Ezzel távolról sem kívánom felelőtlennek bélyegezni miniszterelnökünket, akinek a beosztását és legitimitását senki sem vitatja és kérdőjelezi meg. Előfordulhat, tényleg igen komoly indoka volt arra, hogy pl. Szász János két írására (.Vakusé 1 és 2 ••) és Halász Anna nyílt levelére (lapunk szilveszteri számából) máig halogassa a választ. Pedig hát a kérdések, ha másmás megfogalmazásban is, ugyanarra vonatkoztak, mint a Király-lévé! kérdésfelvetése: ml az fin valódi álláspontja a kisebbségek jövőjét és jogait Illetően? I És most végre megszületett egy válasz. Amiből megtudjuk, hogy minden látszat ellenére, Petre Roman ténylegesen a teljes Jogegyenlőség híve és harcosa, a kisebbségi jogok méltányos, ettrÓPM MMkflrt» WiírtMiMtóleiatakhóKV egy ilyen kijelentés, amit ogv év óta •szinte semmilyen tényszerűség nem igazol (hogy az ellenkező előjelű tények, cselekedetek láncolatáról most ne is beszéljek), és amely jó volt a Front rajtolásának pillanatában, ma már saj nálatos demagógiának hat. arra a házastársi nyilatkozatra emlékeztetve, amikor ország-világ előtt nyilvánvaló a hűtlenség ténye, az ebben ludas partner mégis zavartan rebegl a „varázsszót“: az csak természetes, hogy «zeretlck, drágám, hogy b képzelheted az ellenkezőjét? Petre Roman úr válasza talán el Is maradhatott volna, úgy, ahogy az az elmúlt évben sok esetben meg Is történt (és nem csak kisebbségi viszonylatban; az újságírók szakmai szervezeteinek hosszú hónapok óta adósa olyan válasszal, melyek nélkül a sajtó a diktatúra és a szabadság közötti senkiföldje aknái között botorkál, nyakában az egyelőre még, laza hurokkal...). Elég lelt volna, ha a miniszterelnök, ahogyan a Front megígérte, kijárja a Kisebbségi Minisztérium fölállítását, a Kisebbségi Statútum kidolgozását,1 ha határozottan fellép az Iskolaügyben és megoldja (a szintén megígért) erdélyi televíziózás ügyéj. Akármelyikben lépett volna egvet konkréten előre, máris hitele volna mindannak, amit tegnapi válaszában olvastunk. Így viszont azt nem értjük, ki előtt akart bizonyítani, mert sem Király Károlyt, sem a romániai magyarságot nem győzte meg személyes és „fontos" Jószándékai felől. Ez nem azt jelenti, hogy Petre Roman úrban ne lenne jószándék. Süt, lehet benne Igen sok, csak éppenséggel nem képes felszínre kerülni, válaszaiban nyilvánvalóvá válni. Míg Király úr levele kevés szenvedélyt, és annál több letagadhatatlan tényanyagot tartalmazott, addig ez az arány a miniszterelnöki válaszban legalábbis fordított. Különben Király Károly úr „honfitársai“ minden valószínűség szerint dönteni és ítélni fognak gerincesség dolgában. És hogy e megmérettetésből Roman úr kerülhessen ki győztesen, nem csak a kisebbségek, de egy egész, ország télieket várunk tőle. CSERE GÁBOR •) I-ásd RMSZ 1991/315—346., Illet- Yé 319. Rr.ámatt. ■ * #)RMSZ, 1990/375. éfl 1991/318. sz.
