Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 8 2Í Mit ér az ember,ha magyar? A tízparancsolat «w\h°?t túl gyakran emlegessük, mert „nem hagyja az Űr büntetés nélkül, aki az ö nevét hiába felveszi". A parancsolat szellemében azonban egy általános tiltás is benne foglaltatik: a legnagyobb és legszentebb dolgok nem arra* valók, hogy szüntelenül hivatkozzunk rájuk. Elkopik az értelmük. A tilalmat először is a nemzet- | re kellene kiterjeszteni. A for- i dulat óta ismét elmefuttatások, szónoklatok, hivatkozások ezreiben találjuk ott a nemzet nevét. [ csikorog a szájuk. Másoknak meg rögtön berezonál a hangszekré- j nye, kiabálni kezd vagy sírva fa- j kad. Meg kellene tanulni okosan,’ racionálisan és nyugodtan beszél- » ni a szent dolgokról. A nemzet-1 ről is. Ehhez végre, annak rendje és módja szerint, szembe kell néz-! nünk a probléma mai arcával. A nemzet puszta emlegetése nem gyógyír sebeinkre. Maga a fogalom is képlékeny, sokarcú, alakuló. Használjuk az Egyesült Államok népére csakúgy', mint a franciákra vagy az angolokra, a hollandokra, a vallonokra és flaeurópaibb, hitelesebb nemzetfelfogás, melyet konzervatív, liberális és szociáldemokraták egyaránt vallhatnak, s jegyében a nemzet végre diszkrimináció nélkül találhatja meg önmagát? Igenis van! És most jött ideje, hogy zászlaját kibontsuk. ez az értelme a fejlett demokráciákban alakult ki. Nem azonos a nemzetállammal, de annak győzelme és megtisztulása a feltétele. A nemzetállamok első idejét ott is a népek és nemzetek sokszor kegyetlen harca jellemezte — sőt ennek máig megvannak fájó maradványai. A „megtisztulást" az jelenti, hogy az állam mint keret, elvált a nemzettől: kölcsönösen autonómiát szereztek egymással szemben. Az állam, mint az emberi, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális szabadságjogok garanciája, minden kisebbség védelme minden diszkriminációval szemben. Ennek az új fejlődésnek természetes folyománya az európai egység gondolata. Mint az idevágó nyugati irodalom — például a szociáldemokrata Peter Clotz — rámutat, ez egyszerre hoz magával egy integráló és egy pluralizáló tendenciát. Az első a nagy nemzetközi—nemzetek feletti szervezetek által, melyek kiszűrik magukból a nemzeti elfogultságot. Ugyané folyamat széles kaput tár a regionális, nemzet alatti, közötti, melletti etnikai és más identitások elé. Rehabilitálja azon népek önállóságát is (mint a katalánok vagy bretonok), melyeket a nemzetállami imperializmus eddig elnyomott. Ez, a fejlődés persze — mint soha semmi — nem mentes az ellentmondásoktól (most a német újraegyesítés jelent kihívást a régi nemzeteszme feltáplálására). Történelmileg azonban erre megyünk. A jövő nemzeteszméje egyértelműen polgári, tőt világpolgári. Nem választja el a nemzeteket olyan éles kontúrokkal egymástól, mint a régi koncepció, de a megmaradt kereteken belül nem ismeri a kényszeregységet. A nemzet most már nem felülről vezérelt hadsereg, hanem a megvalósult civil társadalom, az autonóm emberek és közösségek, a „szabadság kis — és nagy — köreinek" szabad szövetsége. Mi itt, Kelet-Közép-Európában egyebek közt arról is lekéstünk, hogy klasszikus módon hozzuk létre a nemzetállamot. Éhes nacionalizmusaink ezért a másik rovására akarták érvényesíteni az „egy nemzet — egy állam” elvét. Ez a kölcsönösen táplált és megélt fenyegetettség és fenyegetés biztosította a konzervatív nemzetfelfogás uralkodó pozícióját. Az új felfogásnak mindazonáltal nálunk is megvannak a hagyományai. Először nem politikusok, hanem írók, tudósok, művészek fogalmazták meg: Bartók Béla, Ady Endre, Jászi Oszkár, majd József Attila, Fejtő Ferenc, Illyés Gyula, Karácsony Sándor, Bibó István. Olyan nevek kerülnek így egymás mellé, akik sok hainden másban nehezen illenek össze. Abban azonosak, hogy magyar az, aki annak vallja magát, és hogy a legmesszebbről jött hagyományt a legmerészebb előrelátással kell egyesíteni. E kopernikuszi tettel kiemelték a nemzetről való gondolkodást a magyar ugar szokványos provincializmusából. Az elmúlt 40 év alatt ez a felfogás nem tudott úgy megerősödni, ahogy vártuk és szerettük volna, mert a hamis nacionalizmus mellett a hamis internacionalizmus is béklyóba verte. Csak mintegy hamu alatt élt tovább. Most azonban a nemzet egyetemes létérdeke, hogy e hagyományokat folytassuk. Az elmúlt év sok eseménye azt is bizonyítja, hogy a konzervatív nemzetfelíogás — különösen kormányzati alkalmazása — zsákutcába vezet Újból végig kell gondolnia mindenkinek, hogy mit jelent ma magyarnak lenni. . Ismét azt kell tehát megunktól megkérdezni: MIT ÉR AZ EMBER, HA MAGYAR? Hoév mit ér? “S: gunkkal való küzdelemben egyetemessé tud emelni. A jelen történelmi helyzetben: amennyire ki tudunk lépni régiónk peremvilági zsákutcájából, és egyetemes érvényű demokráciát tudunk teremteni — hiszen ezzel az emberiség egyik legnagyobb problémájának megoldásához járulunk hozzá. A ma élő nemzedékeknek nagy esélye, hogy ez most egyáltalán lehetséges. Vitányi Ivan / .t. •
