Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
A Világ, 1991. 3. 6. VESZÉLYES POPULIZMUS Az utóbbi időben a politikai publicisztikában, elemzésekben és nyilatkozatokban szembetűnő az aggodalom a jelenlegi magyar fejlődés tekintélyelvúvé merevedésének lehetősége miatt. Az indulatok felülkerekedésének idején érdemes talán a hazai populizmus jelenségeit, gyakran hivatkozott megnyilvánulásait, múltból hozott örökségeit valamiféle rendszerbe foglalni.'Hol is tan a populizmus ma Magyarországon, és mik ezen ideológia valóságos veszélyei? Az első fontos hivatkozási pont a múlt, az újkori magyar történelem mindig is tekintélyelvű hatalmi berendezkedésének felemlegetése, e fátum akkor a jobb élet felkeltett, de sosem megvalósult reményének elvesztése következtében könnyen gerjedt tömeges társadalmi elégedetlenség, elkeseredettség „kezelésére" legtöbbször valamilyen tekintélyelvű hatalmi berendezkedés kínálkozott. Nem idegen ez a jelenség az európai kontinens közepétől, s még inkább a keleti felétől sem. Elég csak a két világháború közötti önállóságra és modernizációra ítélt kelet-közép-európai térségre, illetve a Balkán országaira gondolnunk, amelyekben az újra és újra nekilóduló, de csak kevés sikert elérő felzárkózási kísérletek populista mozgalmakat és - Csehszlovákia kivételékritikai attitűddel is jártak vagy egyenesen ebből eredtek; a vágyott, de elérni sosem képes fejlett civilizációk gyűlölt-akart életminőségeinek kritikáját is tartalmazták. Így ezpn populista mozgalmak törekvéseibe és ideológiájába mindig belekeveredett valamiféle túlhajtott nemzeti finelvűség, változó mértékű elitellencsség'és az elementáris realitás keresésének állandó igénye is. E szemléleti tradícióból a mai kormánypártok egyes képviselői bizony elég sokat magukévá tettek. Képviselői mandátumuk, az MDF elnökségében betöltött meghatározó szerepük és médiai jelenvalóságuk, ahhoz való megmintegy megelőlegezése. A napi publicisztikákban jelenlévő múltértelmezések és elemzések kicsengéseit elsősorban a kormánypártok hangadó politikusainak nyilatkozatai indukálják. Kónya Imre például a kárpótlási törvény sajtótájékoztatóján nyíltan is deklarálta, hogy a kormánypártok politikájában a jelen problémái mellett igen is jelentős tere van, volt és lesz a történelemnek, a tradíciónak, az ehhez kapcsolódó mítoszoknak, és az érzelmeknek egyaránt. A kormánypártok magatartásában és szemléletében a mérleg nyelve elcsúszott a múlt felé. A felé a múlt felé, amelynek reprodukálása valóban nem sok jóval kecsegtet. Ha ugyanis egy felzárkózni akaró országban a modernizáció tartósan elakadt, megbicsaklott, vei - tekintélyelvű hatalmi berendezkedéseket szültek. A populista mozgalmak azonban - bár a népi romantika világáramlat és koreszmény volt akkoriban - nem tudtak mindenütt egyforma mértékben és hatásfokkal gyökeret verni. Főként Bulgáriában, Szlovákiában, Szerbiában, Lengyelországban és Oroszországban születtek széles kiterjedésű és jelentős társadalmi befolyással rendelkező populista mozgalmak és megmozdulások, s ahogy ilyenkor lenni szokott, előálltak a populista ideológusok is. Sokfélék: eredetiek vagy csak a „klasszikusok" alkalmazói, népvezérek, népszónokok, a nép érdekeinek önkéntes és önjelölt megfogalmazói. Ezek a populista mozgalmak és ideológiák legtöbbször jelentős civilizdáókülönböztetett, gyűlölt-szeretett viszonyuk miatt elsősorban Csurka István és Csengey Dénes megnyilvánulásait említhetjük. Az általános cwilizáríókntikai attitűd Csurka István Magyar Fórum-os vezércikkeiben (Helyszíni jelentések) egyre erőteljesebb. Az Öbölháború és a gorbacsovi visszarendeződés egyidejű és egyenértékű említése, az általában vett pusztítás, az ökológiai világkatasztrófa valószínűsítése, az új keletű világméretű elbizonytalanodás fogalmai és felvetései mind erre mutatnak. Csengey Dénes is gyakran példálódzik természeti katasztrófával, az országra zúduló árvízzel, amely mindent elsodort, s amelynek következtében mindent elölről kell kezdeni. Gyógyszer, megoldás és kiút a nemzeti tartás, önerősítés és önmegerősódés, az ön-
