Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-12 / 8001. szám

Tallózó, 1991. 3. 1 Kis János: ' r* «V „NEM VAGYUNK MEGVÁLTÓK” KINN, PÁDON; FEBRUÁR 22. Nem keltett földrengésszerű hatást az SZDSZ bejelentése arról, hogy készen áll a kormányzati felelősség vállalására. A kije­lentés első hatása az volt, hogy a koalíciós pártok szorosabbra fogták megingott egysé­güket Az SZDSZ elhatározásának hátteré­ről KIS JÁNOST, az SZDSZ elnökét kérdet­tük. A beszélgetés szerkesztője GYÁRFÁS TAMÁS, riportere HAVAS HENRIK volt Havas: — Azon gondolkodtam az előbb, bogy ha mondjuk az SZDSZ alakított volna kormányt és komolyan veszi azokat a kije­lentéseit, amelyeket Európa, a Szovjetunió, a világ jövőjét illetően korábban tett, eljut­hatott volna-e olyan helyzetbe, hogy fegyvert szállítson bárhova, a világ bármely pontjára? Kis: — Minden ország, amely fegyvert gyárt, foglalkozik fegyverkereskedelemmel is. Az adott esetben nyilvánvaló, hogy politikai hiba történt, és nem az a kérdés — miután a hiba megtörtént —, hogy visszamenőleg mit gondoljunk róla, hanem az, hogy hogyan kell a kormánynak egy ilyen helyzetet kezelnie. Én azt hiszem, hogy a magyar nemzeti érdekek azt kívánják meg, hogy egy ilyen ügyet a lehető leggyorsabban és lehető legegyértelműbben le lehessen zárni. A „politikai alvilágban”, nyu­gati demokratikus kormányokban szokás, hogy ilyenkor azonnal megállapítják, hogy kik azok a miniszterek, akik felelősek az ügyért, ezek a miniszterek benyújtják a lemondásukat és ugyanakkor maga a kormány az, amelyik kezdeményezi vagy támogatja parlamenti vizsgálóbizottság sürgős kiküldését, éppen azért, hogy az ügyet a legegyértelműbben, a legrövidebb idő alatt le lehessen zárni. Én úgy gondolom: ebben a történetben a legnagyobb hiba, amit a kormány elkövetett, az volt, hogy elzárkózott a felelősök megnevezésétől, Ic­­mondatásától és elzárkózott a parlamenti vizsgálattól. • -IL: — Mi lebet enrfík az oka? És felmerül az a kérdés is, bogy külföldi nyomást bevinni a magyar Parlament soraiba — mennyire van összhangban nemzeti érdekeinkkel? Ka — ön bizonyára emlékszik arra, hogy a parlamenti vita végén Miniszterelnök Úr megiobogtatta az Esti Hírlapot és bejelentet­te, hogy az ügyet Jugoszláviában lezártnak tekintik, majd másnap kiderült, hogy ez nem így van. Ahhoz, hogy az ügy valóban lezárul­jon, ezt megnyugtatóan Magyarországon kell lezárni Én úgy gondolom, nem az a felelős a kialakult konfliktusért, aklazt mondja, hogy ég a ház, hanem az; aki az égő gyufát eldobta. IL: — Nem volt igazán — a gyufa hason­latnál maradva — nagy lángja, füstje annak a bejelentésnek, amit On tett, hogy ellenzék­ből ellenféllé léptette magát elő az SZDSZ. A közvélemény nem fogadta megváltásként a hírt, bogy Önök korminyképesnek tartják magukat. Miért? i K: — Nem azt kívántuk a közvélemény tudtára adni hogy megérkezett a megváltó. Itt egy egészen más kérdésről van szó. Egy ellenzéki pártnak el kell döntenie, mi a véle­ménye a kormánykoalícióról, mi a véleménye arról, hogy a jelenlegi kormány cltölti-c, vagy nem tölu-e a mandátumát, négy évig kormá­nyoz-e vagy sem. Ez egy igen súlyos döntés, különösen olyan országban, ahol a demokrá­cia nagyon fiatal, intézményei nem szilárdak. Nyilvánvaló: hogy amíg nem ismerjük a kor­mányt, amíg nem tudjuk, a kormány mire képes, abból kell kiindulnunk — mint ellenzé­ki pártnak —, hogy az a kívánatos, hogy a kormány négy évig kormányozzon. Ne köves­sék egymást a kormánybukások. Amikor ki­mondtuk, hogy Dem tartjuk kívánatosnak, hogy ez a kormány négy évig kormányozzon, akkor igen súlyos döntést hoztunk. Azt kellett mérlegelnünk, hogy a demokrácia stabilitása szempontjából mi a nagyobb veszélyt ha a kormány marad, vagy ha a kormány megy. Ennek függvényében jelentettük ki, hogy amennyiben bekövetkeznék egy kormányvál­tás, a Szabad Demokraták Szövetsége nem hárítaná cl a felelősséget magától. Ha — Csakaznem világosa laikus számá­ra, hogyan lebet ezt végrehajtani? Valamifé­le módon erodálhat ugyan a koalíciós több­ség, átülhetnek a másik oldalra, de ez általá­ban nem szokott bekövetkezni. A másik útja (mint példáuLaz NSZK-ban történt annak Idején: a szociáldemokratáktól a keresz­tényekhez átmentek a Genscherék) puccs­szerű. * K.: — Azt gondolom, hogy ami egy demok­ratikusan megválasztott parlamentben törté­nik, az semmiképpen nem tekinthető puccs­szerűnek, de mindenképpen egyetértek azzal: a jelenlegi kormány, ha önként nem kíván lemondani, márpedig nyilván nem kíván, ak­kor csak olyan módon bírható távozásra, ha a Parlamentben kisebbségbe szorul. A kérdés tehát alapjában véve azon múlik, hogy a kor­mánytöbbség leolvad-c vagy sem. Ezt termé­szetesen megjósolni nem lehet, mégis meg kell figyelni azt a tényt, hogy most már hóna­pok óta lényeges kérdésekben a kormány­­többség a törvényjavaslatok, a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok vitájában kor­mányellenesen foglal állást. Heves viták vol­tak a költségvetési törvényjavaslat, most a kár­pótlási törvény tervezete kapcsán. 1 Iosszú ide­ig egy országot olyan módon kormányozni nem lehet, hogy a kormánykoalíció nem azért támogatja a saját kormányát, mert egyetért annak politikájával, mert azt meggyőződésből támogatni tudja, hanem azért áll a kormány mögött, mert kormányon kívánja tartani IL: — Vendégünk volt itt a stúdióban a Kisgazdapárt elnöke, Nagy Ferenc József tárcanélküli miniszter. Ma megerősítette, hogy komolyan gondolja a nemzeti egység­­kormány felállítását, amelybe mind a hat part delegálhatna szakértő minisztereket Hogyan áll az SZDSZ ehhez a gondolathoz? K: — Minden ilyen konstrukció csak átme­neti lehet. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a jelenlegi válságból a kivezető utat egy nemzeti egységkormány megteremtése je­lentse, de ez nem az út vége, ez csak az út. Parlamentárisdemokráciában nem lehet egy­­ségkormányokkaf kormányozni hosszú ideig. IL: — Az SZDSZ kritikáinak legmegala­­pozottabb és a közvélemény által leginkább támogatott eleme az, hogy a kormány keve­set tett a gazdaság fellendítésére, a gazda­ságban nem következtek be azok a kívánatos változások, amelyekre egyébként szükség lett volna. Sokak szerint az SZDSZ kor­mányra kerülésével éppen a társadalmi fe­szültségek növekedésével kellene számolni. K: — Azt hiszem, hogy két dolgot minden­képpen másképpen csináltunk volna, túl azon, hogy sokkal határozottabb gazdaságpolitikát követett volna egy olyan kormány, amelyben a Szabad Demokraták benne vannak. Az egyik dolog: semmi körülmények között nem tettük volna azt, bogy október 25-én a reggeli újsá­gokban azt lehessen olvasni felelős kormány­­személyiségek szájából nem is fontolgatják a benzinár emelést, este pedig bejelentik. De ennél sokkal fontosabb az, bogy mi nagyon energikus lépéseket tettünk volna mindjárt a választások után, hogy a szakszervezeti struk­túra sürgősen átalakuljon, bogy döntó áttö­rést lehessen elérni abban a helyzetben, hogy vannak az egyik oldalon a régi állam szakszer­vezeti utódai, amelyeknek papíron még min­dig milliós tagságuk van, és amelyek hatalmas vagyonnal és apparátusokkal és ebben az ér­telemben nagy erővel rendelkeznek, a njásik oldalon pedig kicsi, kevéssé szervezett és ke­vés helyen reprezentált, független vakszerve­zetek, munkástanácsok és más érdekvédelmi szervezetek, amelyek közül sem az egyik, sem a másik fél nem képes igazán komoly tárgya­lópartnere lenni a kormánynak. Nincsen olyan jelentős szakszervezeti erő ma Magyarorszá­gon, amely megegyezhetne a kormánnyal, amelyik kompromisszumot köthetne a kor­mánnyal válságkezelő politikáról. Márpedig én azt hiszem, hogy ez a helyzet kulcsa. IL: — A múltkori SZDSZ küldöttgyűlés után az egyik vitatott kérdés az volt, hogy van-e programja azSZDSZ-nek? Voll aki azt mondta — Tölgyessy Péter például —, hogy nincs. Ön azt mondta, hogy van. Én úgy em­lékszem, hogy az mar kétéves, és a rend­szerváltás időszakában született program. Ila lehetséges az, hogy azokat az intézkedé­seket, amelyeket kormányra kerülése esetén az SZDSZ végrehajtana, hogy az országot a gazdasági válságból és csődhelyzetből és tár­sadalmi csődhelyzetből kijuttassa, akkor er­re kérem, hadd tudjuk meg, mi az alternatí­vája a kormányzó MDF-nek. K: T- Olyan program, amilyenre egy ellen­zéki pártnak van szüksége, valóban van, habár ennek megújításán folyamatosan dolgozni kell. Válságkezelő programunk nincsen. Nor­mális körülmények között ellenzéki pártok ilyesmivel nem foglalkoznak. Ami a legsürgő­sebb teendőket illeti in két prioritást emelnék ki az egyik az infláció megállítása és visszaszo­rítása, a privatizáció privatizálása, olyan intéz­mények sokaságának megteremtése, amelyek ■ az állami vállalatok privatizálásával foglalkoz­nak, egy határozott inílációkezelő politikával a másik pedig a privatizáció gyorsítása, a pri­vatizációs kínálat megnövelése, és ugyanak­kor gondoskodás arról, hogy a másik oldalon legyen kellő belföldi privatizációs kereslet is. Ennek az elgondolásunknak a része az állam­­polgári vagyonjegyekre tett javaslat. Ugyanígy prioritást adnánk a tulajdonviszonyok rende­zésének más területen is — földtörvény, szö­vetkezeti törvény — és az önkormányzati tu­lajdonról is sürgősen rendelkeznénk. IL: — Ha a vízilabdában a cserejátékos mindenképpen be akar menni a vízbe, akkor két dolog lehetséges: az egyik, hogy melegít és készen áll arra, hogy beugorjon, ha bekül­di az edző, a másik, bogy lenyomja a víz alá a riválist Az SZDSZ melyik utat választja? KI — Melegít

Next

/
Thumbnails
Contents