Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Magyar Hírlap 1991. március b. Hermann János honvédezredes nacionáléja nem éppen egyszerű — a Magyar Honvédség vegyvédelmi főnöke, az Országos Nukleáris Balesetelhárítási Kormánybizottság operatív törzsének vezetője —, de még mindig könnyebb eligazodni ebben, mint utóbbi testület szerkezeti felépítésében, jóllehet Hermann ezredes nagy igyekezettel magyarázza el a struktúra mikéntjét, az alá- és fölérendeltségből adódó előnyöket, az egymásra épült és tudatosan komponált logikát... Civil szemszögből azonban a lényeg egyetlen mondatban összegezhető: nukleáris katasztrófa esetén Hermann János teljhatalommal rendelkezik, az ő kezében futnak össze a szálak, neki kell összefognia az érintett tárcák munkáját, a környezetvédelmi tárcától az iparin át a belügyig. Nem véletlen, hogy a szóbanforgó miniszterek pillanatnyi hollétéről ilyenkor, „békeidőben” is tud. — Az idén januárban lépett életbe Magyarországon a nukleáris balesetelhárítási rendszer — magyarázza. — Korábban a hazai elhárítást gyakorlatilag a paksi atomerőmű ellenőrzése jelentette, azonban az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez önmagában kevés, nem nyújt igazán védelmet az atomkatasztrófák ellen. Erre Csernobil döbbentett rá bennünket igazán ... AitóI most nem beszélek, hogy Magyarországra nem is elsősorban a paksi erőmű jelenti a veszélyt, sokkal inkább a csehszlovákiai erőművek, hiszen az uralkodó északnyugati szél miatt egy ottani katasztrófa érintettjei leginkább mi lennénk. — On szerint tehát valamennyi ország ki van téve az atomerőműkatasztrófák következményeinek, hiszen ha nem ő követ el hibát, elköveti azt a szomszédja... Létezhete egyáltalán biztonság? — Hogyne. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a NAÜ léte lehet erre a garancia. Ez a szervezet folyamatos ellenőrzés alatt tartja a tagországok atomerőműveit, és miután a kontrollszint rendkívül magas, a gyakorlatban elképzelhetetlen bármiféle katasztrófa. — És Csernobil? — Az még egy másik korszakban történt, ráadásul egy olyan országban, ahol mindent politikai Feladata: túlélni az atomkatasztrófát : ' • ' meggondolások alapján csináltak. Ma már elképzelhetetlen, hogy teszem azt, az SZKP Politikai Bizottsága döntse el, mi a teendő egy atomerőmű-katasztrófa esetén. Egyébként kevesen tudják, hogy a csernobili tragédia előidézői súlyosan megbűnhődtek a történtekért. Ismereteim szerint komoly börtönéveket szabtak ki rájuk, sőt, halálbüntetésre is sor került. Volt aki a büntetés elől az öngyilkosságba menekült... — Hogyan tud ellenőrizni a NAÜ? Milyen eszközök állnak a rendelkezésére? — A legkülönbözőbbek. Mondok egy példát: a NAÜ- szakemberek az atomerőművek bizonyos részein kamerákat szereltek föl, és ezeken keresztül folyamatosan figyelik, mi történik ott. Bármi rendelleneset észlelnek, azt azonnal számonkérik. A fűtőelemeket például leplombálják, és csak a szakemberük jelenlétében kerülhet sor a cseréjükre. — Ez miért fontos? — Ez talán a legfontosabb. A fűtőelemből plutóniumot lehet kivonni, a plutóniumból pedig atombomba is előállítható. — A közelmúltban nagy visszhangot keltett idehaza az elhasznált fütőanyagelemek tárolásának ügye. A kijelölt helyszínen — Ófalu környéke — a lakosság és a környezetvédők hangosan tiltakoztak... — Igen, és még mindig nincsen döntés arról, hogy hol legyen az új tároló. E pillanatban a Vác melletti Püspökszilágy környékére viszik a kimerült fűtőelemeket. — Erről mi a véleménye? — Az biztos, hogy a helyszín kijelöléséhez nagyon komoly szeizmológiai és talajvizsgálatokra van szükség. Ha azonban a mérések eredménye kedvező, akkor semmi ok az aggodalomra. Az a fajta pánikhangulat, ami ezt az egész fütőelemtárolást kíséri, a tökéletes tájékozatlanság jele. A
