Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-19 / 8006. szám
Magyar Hírlap, 1991. 3. 14. Kárpótlás helyett reprivatizáció Alkotmányellenes a paktum MH-informéció______________ • Bár a kormánykoalíció pártjainak illett volna egyezségre jutniuk, mielőtt a kormány a parlament elé terjesztette a kárpótlási törvénytervezetet, ám ami késik, nem múlik. A színfalak mögött befejeződön a nagy színjáték első felvonása; végre megegyeztek a legvitatottabb kérdésben, a százszázalékos kárpótlás felső határában. Ez pedig ezer aranykorona (AK) értékű (hektáronkénti húsz AK-átlaggal számolva), ötven hektár föld visszaadását jelenti. Tehát ötven hektárig reprivatizáció. Fölmerül a kérdés: mennyi területetet és hány embert érinthet a százszázalékos kárpótlás (továbbiakban reprivalizáció).A Központi Statisztikai Hivatal gondozásában kiadott Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjteményben található az 1949. június 30-i állapot, az egyéni gazdaságok számának és területének megoszlásáról. Ekkor már 299 állami gazdaság 549.418 kataszteri holdon (kh) gazdálkodott, és 444 mezőgazdasági termelőszövetkezet használt 77.368 kh földterületet. Bár a törvénytervezet az 1949. június 8. után károsultak számára jelent kárpótlást, a 22 napos eltérés a statisztika szempontjából nem számottevő. Az sem okoz gondot, hogy az akkori nyilvántartás kh-ban készült, ma pedig hektárban számolunk. A koalíciós megállapodás szerinti ötven hektár ugyanis 86,88 khnak felel meg. 1949. június 30-án az egyéni gazdaságok majdnem száz százaléka kisebb volt, mint 86,88 kh f (50 ha). A kormánykoalíciós megegyezés tehát majdnem minden volt tulajdonos (1.436.600) örökösei szá> mára biztosítja « reprivatizációt. Csupán 0,3 százalékuk, illetve örököseik nem kapják vissza a teljes földterületet. Ha a terület szerinti megoszlást nézzük, akkor 95,5 százalék föld (tizenegymillió kh) reprivatizálható, és 4,5 százalékra vonatkozik a degrcssziókulcsos csökkentés. Hozzá kell tenni, hogy a tsz-esítés óta 704 ezer hektárral csökkent a termőföld az építkezések miatt. Kérdés, hogy a megállapodás során mennyiben vették figyelembe az Alkotmánybíróság szeptemberi határozatát, amely alkotmányellenesnek minősítette, ha egyes személyek volt tulajdonát reprivatizálják, másokét viszont nem. A paktum létrehozói ugyanis a földön kívül „elfelejtkeztek” az egyéb vagyontárgyakról, így például az üzletekről, gyárakról, ingatlanokról Azoknak csak a kárpótlás — az eredeti érték töredékben —jár... • NagyMikó \ I -----j Kárpótlás: nem ez az első megállapodás... Kedden hirtelen kompromisszumra jutottak a koalíciós pártok a kárpótlási törvényjavaslat fő kérdéseiben. Az ellenzéki pártok képviselőit arra kértük, mondjanak véleményt erről a megállapodásról. Pető Iván (SZDSZ): A megállapodás részleteit nem ismerem pontosan, mindenesetre a mostani közlés hivatalosabbnak tűnik az eddigieknél, hiszen a koalíciós partnerek nem először jelentették be, hogy egyezségre jutottak a kárpótlás ügyében. Nem lehet tudni azt sem, hogy akik a megállapodást megkötötték, mennyire képviselik pártjuk, frakciójuk nagy többségének véleményét. Ha igaz, hogy az MDF, az FKgP és a KDNP minden alapvető kérdésben megállapodott, s a frakciók egyöntetűen eszerint szavaznak, akkor a koalíciós pártok bohócot csináltak a parlamentből és a parlament munkáját figyelemmel kísérő közvéleményből. Több héten át tárgyaltattak egy tervezetet, s ezzel fölöslegesen vették,$1,a;, időt. más fontos törvényalkotási munkától. Bár a részletek nem ismeretesek, úgy gondolom, hogy a problémát nem oldották meg, hiszen a tervezetben nincs szó a nem vagyoni sérelmek miatti tulajdonra is kiterjed, amire nem kellene. Nem tudható, mennyire illeszthető be a kárpótlás a privatizációba, s vajon képesek lesznek-e a kárpótlási jegyeknek megfelelő privatizációs kínálatot teremteni. Nem tudni azt sem, hogy a megállapodásban foglaltak mennyire felelnek meg az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásának, amely szerint minden tulajdoni tárgyat azonos elbánásban kell részesíteni. Kósa Lajos (Fidesz): A Fidesz a kárpótlási törvénytervezetet eredeti formájában is éles bírálatban részesítette. s a pán koncepciója kárpótlási ügyben továbbra sem változott. Márpedig tudomásunk szerint az eredeti javaslat volt a ’’legszigorúbb”, az érvényesítette leginkább a degresszivítás elvét. Amennyiben a hírek igazak, s a koalíciós partnerek további engedményeket tettek a Kisgazdapártnak, s növekszik a kárpótlás összegének mértéke, az további veszélyeket rejt magában. Ezek közül is kiemelném a vagyonjegyek tömegének kibocsátásával járó inflációnövekedés veszélyét. Ugyancsak aggasztó, hogy V? a'7":"*TU ,,UT nem tudni, hogy a három párt által SS? «Síi most elfogadott kárpótlási koncepban 1945 és 1948 között iMntti j6 mekkora költségkihatással jár, srenvedettek kárpótlásáról. Tehá a is a fcfek nem adlak kárpótlás ugye nem zárható le, ^ f/mmjféle számílást sem.kárpótlás ügye Nem világos az sem, hogy mit csinálnak a törvénytervezetben meglévő problémákkal. Például azzal, amire Gaál Gyula és Török Ferenc képviselőtársaim módosító javaslatukkal is felhívták a figyelmet, hogy a törvényjavaslat olyan tsz-Végezetül fontosnak tartom megjegyezni, miként azt a Fidesz keddi sajtótájékoztatóján Glanfelder Béla is kifejtette, hogy a törvényjavaslat elfogadása előtt mindenképp cél“5>
