Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-18 / 8005. szám
Magyar Hírlap, 1991. 3. 13. 2> A szovjet export: sötét az alagút Van megoldás? Eredménytelennek minősíthető az a tárcaközi egyeztetés, ami a szovjet exportban bekövetkezett patthelyzet felodására lett volna hivatott válságtervet készíteni. A gazdasági kabinet mai ülésére ilymódon nem kerülhet egységes javaslat; minimum 2-3 féle véleményből kellene egységes álláspontot összegyúrni, melynek módját még az érdekeltek sem nagyon látják. Az ipari tárca azt keresi és szorgalmazza, hogy a szovjet piacon tényleges perspektívával rendelkező vállalatok számára találjanak áthidaló megoldást. Az ehhez szükséges hazai pénzügyi feltételek megteremtésének módozataiban azonban nem sikerült megegyezni. A bankok már eddig is tekintélyes összegeket hiteleztek a szovjet exportban érdekelt cégeknek. s a maguk szempontjából érthetően óvatosak. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy nem finanszírozható hosszabb távon csupán szovjet ígérvények fejében a termelés, ha közben az ellenérték behajtása reménytelen. Ez utóbbinál legfeljebb csak abban bizakodhatunk, hogy végülis a nemzetközi szabályok szerint megkötött magánjogi szerződésekről van szó az esetek többségében, s ezek normáit „illő” betartani a világ minden táján. Az elmúlt héten Kupa Mihály, pénzügyminiszter a Világgazdaságnak úgy nyilatkozott, hogy a kezelés szempontjából három csoportba sorolják a vállalatokat. Kérdésünkre az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban elmondták, hogy ilyen besorolás még nem készült. Ez akkor lesz4dé«zerÉí,-ba az elvekben és a pénzügyi lehetőségekben megszületik a megoldás. Egyértelműen kijelentették, hogy nem készítenek újabb „listákat”. Egy objektív kritériumrendszert kívánnak felállítani, amely a tényleges piaci igények, a gyártás gazdaságossága, és a külgazdasági stratégiai érdekek figyelembevételével „osztályozza” a cégeket és termékeket. Mindent egybevetve, a jelenlegi állás szerint nehezen képzelhető el, hogy a gazdasági kabinet mai ülésén „felszáll a fehér füst”. Pedig a vállalatokat kevésbé vigasztalja, hogy a színfalak mögött tovább folyik a bokszmeccs, és egyszer majd lesz megoldás. Hunor Béla, a Telefongyár államközi főosztályvezetője szerint a mai napig még szerződni sem tudtak szovjet partnerekkel. Tavaly 40 millió rubel volt a szerződésállományuk, ez körülbelül a kapacitásuk egyharmadát jelenti. Az idei indikativ listán termékeik 18 millió dollár értékben szerepelnek. Ez azonban csak elvi lehetőség mindaddig, amíg a konkrét magánjogi szerződést nem tudják megkötni. Mintegy 50-60 millió forint értékű árut gyártottak le, de a további termelést nem tudják vállalni addig, amíg nincs fizetési garancia. Ha minden igaz, a jövő héten 10 millió dollár értékben alá tudnák írni a szerződést, az árban is megegyeztek. Dr. Moskovits László, a Budaprint Kereskedelmi Rt. elnök-vezérigazgatója elmondta: a termelésük 45-50 százalékát érinti a szovjet piac, s egyetlen fillémyi szerződésük sincs. Korábban egymilliárd forint értékben szállítottak készterméket a Szovjetunióba, és körülbelül ugyanilyen volumenben alapanyagot hazai vállalatok szovjet exportjához. ' • Folytatás a 3. oldalon | • Folytatás az 1. oldalról A partnerek igénylik a termékekét, sőt, a korábbinál nagyobb j mennyiséget specifikálnának. Ugyanakkor valamelyest kedvezőbb helyzetben vannak, mint a többi hasonló témával küszködő vállalat, hiszen termelésük egynegyede eddig is nyugat-európai piacon talált gazdára. A felszabadu- • ló kapacitások egy részét sikerült ide átterelni. Emellett egyelőre kénytelenek csökkenteni a termelést részben elbocsájtásokkal, il-) letve négynapos munkahét bevezetésével. Dr. Szőllősi Gyuláné, a Híradástechnikai Gépgyár kereskedelmi igazgató-helyettese szinte levegőt sem vesz, úgy sorolja a gondokat. Az első félévi termelésük zöme szovjet export lenne, 6,1 millió dolláros rendelésállományuk van, írni speciális, más piacra nem konvertálható, a szovjet partnerekkel ködösen kifejlesztett gépek. A megrendelés zöme szerepel az államközi indikativ listán, más része pedig az Orosz Föderáció listáján. Ebből 2,5 millió dollár értékű áll készen raktáron. Nem kell különösebben ' ecsetelni, hogy milyen forgóeszköz lekötést, készletezési költséget jelent ez számukra, hozzátéve, hogy j lassan már hitelt sem kapnak. Mi- ‘ közben vevő is van, áru is van, de üzlet helyett csak a szovjet partnerek leveleznek az ő hivatalaikkal, mi meg a miénkkel. „A körpapír ! gyártásból meg nem lesz se pénz, ; se termék” — mondja az igazgatóhelyettes. Még szerencse, hogy közvetlen gyári kapcsolataik vannak, így pontosan tudják, hogy termékeikre szükség van, tehát csak . ezt az átmenetet kellene átvészelni. I A vitás kérdéseket azonban hiába oldják meg a második félévre, ha közben már most be kell csukni a gyárat, s elbocsájtani 800 embert... • Hajduska Z. Miklós
