Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-15 / 8004. szám

MagyarNemzet, 1991. 3. 11 a* Kárpátaljai bessélgetétek Dudás Károly a vajdasági gondokról Dudás Károly író, szociog­­rafus, a vajdasági jugoszláviai magyar irodalom jeles alakja, akinek eddig négy könyve — Szakadó (riportok, 1977), Jár­­tatás (próza, 1980), Ketrecbál (regény, 1983), A gyalogtörök (ifjúsági regény, 1987) — je­lent meg Újvidéken, a Fórum Kiadónál. 1970 és 1983 között az újvidéki magyar nyelvű hetilap, a Képes Ifjúság mun­katársa volt, azóta a 7 Nap című, Szabadkán, negyvenöt­­ezer példányban napvilágot látó hetilap újságírója, szer­kesztője Írásaiban a bács­kai— bánáti magyarság kisebb­ségi helyzetének krónikása. — Lapunk, a szabadkai 7 Nap szerkesztősége — kezdte Dudás Károly — az első olyan jugoszláviai hetilap volt, ahol — a kommunista Jugoszláviá­ban először — két hónappal ezelőtt sztrájkolt a kollektíva Akciónk hatására lemondott a hatalmat gátlástalanul kiszol­gáló főszerkesztő, de a Vajda­sági Tartományi Végrehajtó Tanács megint olyan embert nevezett ki a szerkesztőség élére, aki e hatalom követke­zetes embere. Most Vlaovics József tartományi segédtitkárt kaptuk a nyakunkba. Fő fel­adata, hogy megzabolázza szerkesztőségünket, amely mindig messzemenően igyeke­­zett figyelembe venni és kép­viselni a vajdasági magyarság érdekeit, ahogyan azt olva­sóink joggal elvárják tőlünk. Vlaovics József, mint a hata­lom részese, a hatalmon levő Szerbiai Szocialista Párt érde­keit veszi figyelembe Igv szinte lehetetlenné válik ol­vasóink szabad és objektív tájékoztatása. — A szabadkai hetilap min­dig fogékony volt a szociográ­fiára, a valóság feltárására. — Így igaz. Mindig kiemel- ■ ten foglalkoztunk a vajdasági magyarságot sújtó asszimilá­ció kérdéseivel, tiltakoztunk a magyar tannyelvű iskolák megszüntetése, a magyar szín­ház felszámolása ellen Sza­badkán. Városunkban alig egy esztendeje egyesítették a ma­gyar és a szerb színházat, s ez­zel a magyar társulat gyakor­latilag megszűnt. Nem tájol­hatnak, mint korábban évti­zedeken át a magyarlakta te­lepüléseken. Sőt: szerb és ma­gyar kevert nyelven játszahak egyfajta „jugoszláv orientált­ságot’’ szolgálva és „népszerű­sítve". Pedig az utóbbi évti­zedekben szerb betelepítések­kel tudatosan elmagyartalaní­­tott 160 ezer lakosú Szabad­kán még mindig ötven száza­lék a magyarság aránya. — Az igen kedvezőtlen ten­denciák ellenére, hogyan látja a bácskai—bánáti magyarság jövőjét? — Amennyire örülünk, hogy Jugoszláviában demokratikus fejlődés indult meg, annál in­kább aggódunk amiatt, hogy ez Szerbiában — ahol élünk — jelentkezik a legkevésbé A Vajdaság tartomány Szerbia része, s ez különösen sok gon­dot jelent számunkra. Nagy lehetőség viszont, hogy 1990. március 31-én Doroszlón meg­alakult a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), amelynek napjaink­ban már 25 ezer tagja van, s kilenc képviselője a szerbiai képviselőházban (Dudás Ká­roly egyébként a szervezet egyik alapítója és elnökségi tagja — A szerk.) Igaz, kép­viselőinket gyakran leszavaz­zák a parlamentben — ezt könnyű megtenni, hiszen mindössze kilencen vannak —, de ennél sokkal fontosabb: több mint négy évtized után hivatalos fórumon kimond­hatják a bácskai—bánáti ma­gyarság legégetőbb gondjait. Viszont azt is le kell szögez­nünk: a hatalom részéről a Vaj­daságban fokozódik a magyar­ságra való nyomás. S azt is: az elmúlt évtizedek alatt — mindenféle jugoszláviai és magyarországi propaganda el­lenére — a vajdasági magyar­ság volt a legveszélyeztetet­tebb, s került a legnehezebb helyzetbe. A Kádár-rezsim egyszerűen bevette a titói maszlagot az itteni nemzetisé­gek egyenjogúságáról, a min­taszerű kisebbségi politikáról, közben az utóbbi két évtized­ben — főleg az asszimiláció és a szerb betelepítések miatt — a korábbi, több mint félmil­lióhoz képest nyolcvanezerrel csökkent a jugoszláviai ma­gyarok száma. Miközben min­taszerű nemzetiségi politiká­ról papoltak a titói Jugoszlá­viában, sorra zárták be a ma­gyar iskolákat, számolták fel, szüntették meg, és folyamato­san szűkítették a magyarság művelődési, anyanyelv-ápolási lehetőségeit. — Van-e kiút? — Ma — úgy érzem — két esélyünk van: az egyik, hogy tevékenyen működik a Vajda­sági Magyarok Demokratikus Közössége, amelynek jelsza­va a jövőnket is jelzi: „Talp­ra álltunk, megmaradunk". Ma már szerencsére nem va­gyunk egvedül, hiszen termé­szetes szövetségesünknek te­kintjük az újonnan alakult szerbiai demokratikus ellen­zéki pártokat Bár azt is meg kell jegyeznünk: néhány szer­biai nacionalista párt nemcsak a VMDK-t, hanem az egész jugoszláviai magyarságot a legszívesebben az ország ha­tárain kívül látná. Ugyanak­kor annyi közömbös és cini­kus év után, végre számítha­tunk az anyaország támoga­tására is, amely megmaradá­sunkat erősíti. Bár tudjuk, hogy nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben, azt is tud­juk: súly alatt nő a pálma A látszatszabadsag, a látszatjó­lét, a látszat-egyenjoguság so­káig elaltatott bennünket, de most végre felébredtünk. Ez fájdalmas volt, de végre éb­ren vagyunk, s kíméletlenül szembenézünk a valósággal Ezt várja tőlünk a vajdasági magyarság és a közvélemény. Ezért ágálunk a 7 Nap szer­kesztősége nyakába, akarata ellenére akasztott főszerkesz­tő személye ellen is. Hiszen joggal érezzük: nemcsak a szerkesztőség hanem a heti­lapon keresztül az egész vaj­dasági magvarság látja ennek kárát. — Hogyan alakul a 7 Nap sorsa? — Az olvasók támogatását magunk mögött érezve, egy pártokon és hatalmon felüli és kívüli újság szeretnénk lenni, s következetesen képviselni a vajdasági magyarok érdekei! és jövőjét. A hatalmat kiszol­gáló jelölt főszerkesztő, Vlao­vics József véleménye — úgy érezzük — teljesen magyarel­lenes, hiszen azt hangoztatja: a vajdasági magyarság önszer­veződése, magára találása gettóba záródás, s jugoszlável­­lenes Ezeket a nézeteket mi tagadjuk. Az ilyen alapállású főszerkesztői politika, vélemé­nyünk szerint, megfojtaná a 7 Nap törekvéseit a magyarság megmaradásának szolgálatá­ban. A hetilap függetlenségi törekvéseiben mellénk állt a laptanács, sőt a szabadkai községi (a város és város kör­nyéki) szakszervezet, s támo­gatásáról biztosított bennün­ket a szerbiai újságírók szak­­szervezete is. Ha mégis a nya­kunkba rakja a hatalom a fő­­szerkesztőt, akkor a követke­ző napokban ismét sztrájko­lunk. S a 7 Napot megint több­napos késéssel és gyászkeret­­tel az első oldalán kapják meg a vajdasági magyar olva­sók ... Botllk léssef

Next

/
Thumbnails
Contents