Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Népszava, 1991. 3. 11 iS Az MSZDP-nek a Népszavára fáj a foga A Nagy Sándor: Nincs miről tárgyalni A hét végén nyílt levelet intézett Nagy Sándorhoz, az MSZOSZ elnökéhez és Deák Andráshoz, a Népszava főszerkesztőjéhez az MSZDP Választmánya. „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt, mint az 194S- bon erőszakos módon felszámolt Szociáldemokrata Párt jogutódja, bejelenti igényét a Népszava tulajdonba tételére — hangoztatja a többi között a levél. A Népszava Í5 éven keresztül az SZDP központi lapjaként, a magyar munkásmozgalomban a szervezett munkásság politikai érdekvédelme területén kiemelkedő szerepet töltött be, az egyetemes magyar kultúra közkincsévé is vált ... Jelenleg, amikor a demokratikus átalakulás joggal tartja magát 1956 örököseinek, a történelmi igazságtétel részeként ismét bejelentjük azt az igényünket, hogy a Népszava a jövőben szociáldemokrata napilapként teljesítse történelmi hivatását.’ Ennek megvalósítása érdekében az érdekeltek Idizött haladéktalanul kezdődjenek meg a tárgyalások. Megkérdeztük Nagy Sándort, hogyan érinti az MSZDP-választmány bejelentése- : — Ez nem az első kísérlet részükről a lap megszerzésére— válaszolta. — Nem tudok mást mondani, mint korábban;. a Népszava jogilag az, MSZOSZ tulajdona, ennélfogva nine* miről tárgyalni velük. -— Nem iehet-e hatással a lap privatizációjára a szociáldemokraták bejelentése? — Ez a tény, ha az érvényben Jévő jogszabályokat veszszuk alapul, mikém az jogállamban szokás, semmiképp nem befolyásolhatja a privatizációt. ■ in.) ». V- i Szerkesztőségünk az elmúlt hónapokban többször kifejtette azt az álláspontját, hogy nem kíván pártérdekeket szolgálni, nem tartja kívánatosnak azt, hogy a Népszava pártlap legyen. Mi a munkavállalók érdekében akarunk dolgozni. Ezzel kapcsolatban egyébként is sajátos helyzetnek lehetünk ma tanúi Magyarországon: a biztos tömegbázisra szert tenni nem tudó. a politikában csak akarnokoskodni képes pártok és pártcsoportok időről időre fölvetik a saját újság szerepének a kérdését. Mintha a sajtó a politizálás csodaszere lenne. Mert, hogy annak tekintette a sajtót az állampárt is. S most talán hasonlóképpen egy nagy példányszámú, országos napilap megszerzésétől remél csodát az MSZDP is. De csodák nincsenek. Hiszen az is csodaszámba menne, ha egy tartós belső válsággal küzdő, a hatalmi harcokban szétzilálódott párt belátná, hogy a " I Népszava történelmi hivatása ma mást jelent, ■" mint jelentett harmincöt, ötvéh vagy száz értendővel ezelőtt. De hát az MSZDP-ben a történelmet is másként értelmezik. Erre a párt népszerűsége a legjobb bizonyíték. ' p ?1 (A szerit-)
