Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 11 ío Az utolsó üzenet Némi szerencsével, csütörtökön este végre otthon találtam a kiskorúak perének negyedrendű 'vádlottját, a 8, majd'súlyosbításként 10 évre ítélt Bóna Rezsőt, aki a börtön viszonyokba belerokkant nyugdíjasként tengeti életét, méltatlanul sanyarú körülmények között. Ugyanabban a már tragikusan lerobbant lakásban él, ahol gyerekként is felnőtt, s ahová Mansfeld Péter is gyakorta felugrott hozzá „szervezkedrti". A Rózsadomb tövében, a Mártírok útja kanyarulatára néző ablak szemlátomást, már régóta kitörve; Bóna Rezső élettársával együtt, nagykabátban ül a szobában. — Mindvégig a Fő utcai törvényszék épületében voltunk fog- : va tartva, pont szemben Peti anyjának fodrászüzletéveL Nemcsak külön-külön cellában, de másmás emeleten, gondosan elkülönítve egymástól, akár a legveszedelmesebb bűnözök — eleveníti fel nehezen forgó nyelvvel emlékeit a borostás képű férfi, aki éppen ötvenedik életévét tapossa i az idén. — A tárgyalásra, megle- . pő módon, katonai egyenruhába bújtattak bennünket, holott egyikünk sem szolgált soha a seregben. Senki sem gondolta volrsa, hogy Petit balálra ítélik. Ennek veszélye inkább az elsőrendű vádlottá:, Blaski Józsefet fenyegethette, hiszen ő volt az egyetlen napvkorú közöttünk. Hogy mentsük őt, bizony sok mindent magunkra vállaltunk a tárgyalás folyamán. Sikerrel, mert végül is elkerülte az akasztófát. De Péteren csattant az ostor. Szerintem azért adták bóhérkézre éppen öt. mert az utolsó pillanatig sem sikerült megtörni. A börtönbeli ágyából ügyesen kiszerelt vasdarabbal például le akarta ütni kihallgató nyomozóját. Rafinált módon kétszer Is megszökött. amikor kivitette magát ' helyszíni szemlére azzal, hogy megmutatja, hová dugta el az összegvűjtött fegyvereket, meg a kézigránátokat; s egyik alkalommal még a bal karja is eltörött menekülés közben, amikor leugrott egy fal tetejéről, hogy kereket oldjon. Az egyik kórházból hozták vissza A börtönben is, mint hírét vettük, örökké ujj it húzott az ott szolgáló görög fegyörökkel... — Ügy tudom, az Ítélet kihirdetése után Mansfeld Péter a családjától nem búcsúzhatott el, két vádlott-társától azonban igen. Mi módon történt ez? — A fegvórök is meg voltak döbbenve: volt szemük, látták, hogv egy 18 éves kölyök nyakába tette a bíróság a hurkot. Amikor elvezettek bennünket, az együk fordulóban hirtelen megálltak, s bár határozottan tiltotta a szabályzat. azt mondták, megérdemlőnk annyit, hogy gyorsan búcsút vegyünfk egymástól. Megcsókoltuk és megöleltük a Petit. S mivel már iskolás korunk óta — együtt koptattuk a Medve utcában a padot — én voltam a legjobb barátja, a lelkemre kötötte, ha kiszabadulok, menjek el az édesanyjához, s adjam át az üzenetét: „Nagyon szeretem, és az utolsó percben is rá fogok gondolni, és a hazát fogom éltetni". Még ma is végigfut a hátamon a hideg, milyen tartás volt benne. Nem omlott össze. Kemény volt, és mindenre elszánt Nem sírt, nem csuklóit el a hangja. Pedig tudta, a halálba megy, nincs visszaút, nincs már remény. Később — mikor én is átkerültem a Gyűjtőbe — hallottam: büszke Vehetek a barátomra, úgy halt meg, ahogy egy igaz embernek be kell fejeznie az életét Karcz Béla * Szüleié«« ötvenedik évfordulója ajkaiméból, megemlékezést tartottak vasárnap délelőtt a Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti emlékhelyén, Mansfeld Péter sírjánál, ahol a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében Fönay Jenő elnök mondott boszédet. A családtagokon kívül ott volt egykori 5$-os osztályfőnöke; tljcitek barátai, harcostársai; s Képviseltették magukat a Svédországban és az Egyesült Államokban étó szab*Jnágharcosok U.
