Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-11 / 8000. szám

Magyar Hírlap 1991. március 6.

Szent István trónusán?

Hát eldőlt! Nemzeti címerünk után immár újra van Állami Ünnepünk is. Éles volt a vita, szoros a szavazás. Ezzel együtt akár borítékolhattam volna az eredményt. A keresztény nemzeti kurzus a parlament kormányzati szárnyán ugyanis reneszánszát éli. A koronás címer után igazán magától értetődik, hogy a Horthy Magyarország állami ünnepét állította vissza az ízig-vérig liberális magyar parlament.

Persze voltak hívei — nem is kis számban — március 15- ének is. Mint ahogy voltak hívei annak idején a Kossuth-címemek is. Akkor is minimális szavazatkülönbség döntött a koronás címer javára. És a döntés természetesen akkor is hosszas huza-vona után született csak meg.

Mintha zavarban lennénk nemzeti jelképeinkkel. Mintha nem igazán lehetne konszenzusra jutni arról, hogy tulajdonképpen mit is tekintsünk nemzeti és állami létünk jelképeinek. Talán anól lehet ez, hogy a magyar történelem vérzivataros évezrede nem tud felmutatni egyetlen olyan egyértelmű diadalt sem, amelynek értelmezése az elmúlt évtizedek alatt a mindenkori kurzus függvényében ne változott volna meg.

Változik most is, hát persze, hogy változik, hiszen változott a rendszer. És ez rendjén is van. Mert valóban fölösleges, hogy államalapításunk évfordulója továbbra is az új kenyér ünnepe fedőnevet viselje, az pedig egyenesen értelmezhetetlen volna, ha továbbra is ünnepelnénk ezen a napon a manipulatívan időzített rákosista alkotmány kihirdetését. Augusztus 2o. Szent István napja, az államallapítás évfordulójának az ünnepe.

De miért pont az államalapítást ünnepeljük ezután, mint Magyarország legfontosabb ünnepét? Miért nem március 15- ét? Áz Amerikai Egyesült Államokban Jefferson függetlenségi nyilatkozatát ünnepük nemzeti ünnepként. A franciák a forradalmat, július 14-én. A demokrácia e két klasszikus har zája azt a rendszerváltást ünnepli, amelyik mai államformáját, mai politikai, társadalmi berendezkedését lehetővé teszi.

De hát van nekünk ilyen ünnepünk? A márciusi forradalmat I követő szabadságharc elbukott. Mai köztársaságunk kikiáltá- I sának napját az elhalóban lévő pártállam zavarában október 23-ra tette, összemosva ezzel többféle történelmi képzetet.

Maradt hát az államalapítás. Ezzel csak az a baj, hogy István tűzzel-vassal, kőkemény diktatúrával teremtette meg az | önálló magyar államot. Aminek bölcsességét persze jó ideje már egyetlen mértékadó történésznek sem jut eszébe megkér| dőjelezni. De az 1990-es évek leckéje, mint ahogy az ország I helyzete is, egészen más. Ma nem hazát kell teremteni, nem | önálló államot. Mindez készen áll. Ma működőképes rend- I szert kell teremteni, ma annak társadalmi és politikai alapjait \ szükséges megteremteni, hogy a következő évszázadokban ? ez az ország sikerrel, állampolgárainak jó közérzetet teremtve működni tudjon. Ma az istváni terrorra semmi szükség nincsen. És lehetőség sincs rá. Vagy valakik itt netán Szent István trónusára ülve új államot akarnának alapítani?

Ma Európába visszajutni csak a demokrácia kiteljesítésével lehet. Ennek a folyamatnak pedig minden bizonnyal inkább jelképe lenne 1848, mint az államalapítás.

De nem ez a lényeg. Hanem maga a demokrácia. Ha van demokrácia, ünnepelhetünk nyugodtan. Augusztus 20-án is.

‘GÁDOR IVÁN