Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-15 / 8004. szám

Magyar Hírlap, 1991. 3. 11.

9

Az állam és az önkormányzatok felelőssége

Szociálpolitika, vagy szegényprogram?

Szegényprogram lesz-e a kormány most készülő szociálpolitikai koncepciója? Eleget tudnak-e tenni az önkormányzatok szociális ellátási kötelezettségeiknek? Kakuszi István, a Népjóléti Minisztérium helyettes-államtitkára, a kormányzati szociálpolitika egy hónapja kinevezett felelőse válaszol lapunk kérdéseire.

— A Nemzeti Megújhodás Programja célul tűzte ki a lakosság további elszegényedésének megakadályozását.

Ezt azonban sem szociálpolitikai, sem gazdasági eszközökkel nem sikerült elérni. Sőt, úgy tűnik, a szociálpolitika már csak válságkezelésre képes. A készülő kormányzati szociálpolitikai koncepció is egyfajta válságkezelő „szegényprogram" lesz?

— A szociálpolitika számos eleme eldől az éves költségvetés tárgyalásakor, amikor kiderül, hogy az állam pénzügyi felelősségvállalása meddig terjed. Ha a gazdaság jövedelemtermelő képessége alacsony, előfordulhat, hogy nem futja többre, mint a legsúlyosabb feszültségek oldására, a szegénység kezelésére. Erre is kidolgozhatunk azonban a jelenleginél jobb, hatásosabb eszközöket, hiszen ma a szűkös szociálpolitikai kereteket is rossz rendszerben, alacsony hatékonysággal osztjuk el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szociálpolitikai „rendszerváltást” nem j készíthetjük elő koncepció szinten, nem alakíthatjuk ki azokat a döntési helyzeteket, amelyek a továbblépéshez szükségesek. Maga a koncepció tehát nem kell, hogy válságelhárító „szegényprogram" legyen, akkor sem, ha rövid távon a fő törekvés az akut problémák kezelése.

— Egyes jelek szerint a kormányzati szociálpolitika lemondott a további elszegényedés megakadályozásának programjáról. A családi pótlék rohamos értékvesztése arra utal, hogy az állam a továbbiakban nem vállalja fel a gyermeknevelés elismerését és támogatását mint általános társadalompolitikai feldatot, helyette inkább a rászorulók szűkebb körének más csatornákon keresztül történő támogatását választja.

— Egy meglévő szociálpolitikai támogatási rendszer visszaszorításához vagy egy másik támogatási rendszernek kell felnőnie, vagy a kereseteknek kell olyan mértékben növekedni, hogy az állampolgárok támogatás nélkül is vállalni tudják a terheket.

j — Egyikről sem beszélhetünk a

| családi pótlék esetében.

— Arról sincs szó azonban, hogy a családi pótlék általános rendszeréből visszalépnénk az eltérő mértékű támogatások felé, hiszen nem rendszerszerű, hanem egyedi, kivételes volt a Parlament legutóbbi döntése, amely négy milliárdot nem a családi pótlék szokásos csatornáin keresztül, hanem szociális rászorultsági alapon, célirányosan osztott el. Ezzel együtt vitatott, átalakításra szorul a gyermektámogatásnak ez a formája. Megújítására vannak elképzelések: a gyermeknevelés támogatása az

adórendszeren keresztül többféle módon is lehetséges, de változatlan is maradhat a jelenlegi rendszer, ha jobban koncentrálnánk a szociális szempontból rászoruló rétegekre, például a sokgyermekesekre.

— Az állam felelősségvállalásának jelentőségét már érintette. Véleménye szerint melyek azok a feladatok, amelyek a társadalombiztosítás reformja során a TB-től a szociálpolitikához kerülnek? Lesz-e állampolgári jogon járó alapnyugdíj és egészségügyi ellátás a jövőben?

— Az állami felelősségvállalás bizonyos kérdésekben elkerülhetetlen. Az egyén számára mindegy például, ki fizeti az egészségügyi szolgáltatásokat, az a lényeg, hogy a nélkülözhetetlen ellátásokban mindenképpen részesülnie kell. Az egészségügyi ellátási kötelezettséget nem befolyásolhatja, hogy a . szolgáltatások egy részért a társadalombiztosítás, más részéért pedig az állami költségvetés fizet. Az állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetésének első lépése pedig az idős korúak bizonyos körének rendszeres pénzbeli ellátása lehetne. Elképzelhető ilyen egységes ellátás valahol az általános szociális segély szinten, a hetven éven felülieknek. Ebben a körben egyébként is sokan szociális támogatásokból, járadékokból élnek, mivel nyugdíjjogosultságot nem szereztek. Ha

mégis, mán olyan alacsony a nyugdíjuk, hogy segélyezésük szinte elkerülhetetlen. S végül, számos olyan ellátás finanszírozását át kell vállalnia a társadalombiztosítástól a költsévetésnek, amelyeknek nincsen járulékfedezete.

— A foglalkoztatáspolitika egymaga nem képes a munkanélküliek ellátására: a munkanélküli segély vagy járadék azoknak jelent megoldást, akiknél az állástalanság időleges. Azokról viszont, akik a munkaerőpiacról végleg kiszorulnak, a szociálpolitikának kellene gondoskodnia. Ezév januárjában az első ellátatlanok már megjelentek, a tzociálpolitka azonban fogadásukra a mai napig sem készült fel, holott a tárca egy éve ígéri, hogy megteszi a szükséges lépéseket.

— Remélem nem tőlem várja, hogy elmondjam, mi az oka annak, hogy ez az ügy csak itt tart. hiszen engem erre a posztra mindössze egy hónapja helyeztek. A járadék folyósításának megszűnését követően jelenleg a munkanélkülieket az önkormányzatok látják el.

— Ez az ellátás azonban az érvényes szabályozásnak megfelelően nem lehet rendszeres és nem haladhatja meg a megállapított összeghatárokat. Márpedig a munkanélküliek ellátása nem lehet azonos az eseti segélyezettekével.

‘ — Valóban sürgető feladat kialakítani valami biztos ellátási rendszert, a közeljövőben sort is kerítünk erre. A szociálpolitika ellátására szoruló munkanélküliek száma azonban olyan alacsony jelenleg, hogy az önkormányzatok még boldogulnak vele.