Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-14 / 8003. szám
Magyar Hírlap, 1991. 3. 11. A pénzügyi helyzet alakulása 1990-ben Az elmúlt évi pénzfolyamatok legkedvezőbb jelensége — állapítja meg a Gazdaságkutató Intézet munkatársa — kétségkívül az volt, hogy a nem rubel elszámolású fizetési mérleg hosszú évek óta először lényegében egyensúlyba került. Ezzel párhuzamosan a meghirdetett és a nyilvánosan nem hangoztatott évközi egyenlegjavító intézkedések eredményeként jóformán teljesen eltűnt az államháztartás hiánya. A bevételeknek a kiadásokat jelentősen meghaladó növekedése következtében ugyanis — a legújabb adatok szerint — csak mintegy 3 milliárd forint volt az államháztartás, és még ennél is kevesebb, 1,5 milliárd forint körüli az állami költségvetés deficitje. (Az államháztartásba tartozik a mintegy 60 százalékát megtestesítő állami költségvetés mellett a társadalombiztosítás, az önkormányzatok, a központi költségvetési szervek és az elkülönített állami pénzalapok költségvetése, valamint — a hitelmérleg szempontjából — az Állami Fejlesztési Intézet.) Ennek azonban súlyos ára volt, mert a kiadások érdemi lefaragására képtelen, és emiatt az adóprést időről időre megszorítani kényszerülő költségvetési politika döntő mértékben járult hozzá az infláció felgyorsulásához. Gondoljunk csak például a kőolaj és a kőolajszármazékok (elsősorban a benzin és a gázolaj) árának az október végi „taxis blokádot" kiváltó drasztikus emelésére, amely megszelídített formájában is közel 10 milliárd forinttal javította a központi költségvetés helyzetét. E többletbevétel forrása a végül is csökkentett mértékű fogyasztási adóemelés mellett a termelői árak, ezeken belül pedig a „különleges helyzetek miatti elvonások" növekedése volt. (E sajátos konstrukció az elsősorban a Szovjetunióból beszerzett kőolaj tényleges és megállapított termelői ára közötti különbözetet foglalja magában.) Az alacsony összegű deficit következtében az államháztartás Magyar Nemzeti Bankkal szembeni hitelállománya — a forintleértékelések hatása nélkül — csak 4,9 százalékkal növekedett 1990- ben. Az államháztartás hitelfelvételének viszonylag kismértékű bővülése, továbbá a monetáris szigor decemberi enyhítése együttesen az év utolsó néhány hetében és a következő év elején viszonylagos pénzbőséget teremtett a pénztulajdonosok egy részénél. A Magyar Nemzeti Bank összes belföldi hitelállományának 14 százalékos bővülésén belül a bankok részére nyújtott hitelkihelyezések mintegy 40 százalékkal növekedtek 1990- ben. Ennek következtében a kereskedelmi bankok és az államháztartás részesedése az állományváltozáson belül az előző évek gyakorlatához képest megfordult. A Magyar Nemzeti Banktól felvett hitelekétől lényegesen elmaradó mértékben gyarapodtak : viszont a kereskedelmi bankok ; vállalati kihelyezései. Az összes- ■ ségében 19,3 százalékos bővülé- j sen belül a beruházási hitelek ál- l lománya csak 11,8 százalékkal, míg a forgóeszközhiteleké 22,5 százalékkal növekedett. A beruházási hitelek viszonylag alacsony ütemű gyarapodása a beruházási kedv visszaesésére, míg a forgóeszközhiteinek a GDP-t meghaladó mértékű bővülése a vállalati készletállomány reálnövekedésére utal. A hitelállomány ilyen mértékű bővülése kevéssé volt képes — az elsősorban az infláció gyorsulása miatt bekövetkezett — kamatlábemelkedés lassítására. A hitelek havi átlagos kamatlábai I lejárattól függően 7,5-9 százalékponttal, a betéteké pedig 4,5-8 - százalékponttal növekedtek 1990-ben. A termelési költségeket nemcsak a hitelek drágulása növelte, hanem a kereskedelmi bankok által felszámított pótlékok (kezelési költség, egyéb pótlékok stb.) emelkedése is. í Ez a folyamat egyrészt inflációnövelő hatású volt, mert a vállalatok többsége, ha tehette, eladási áraiban érvényesítette a kamatköltségek emelkedésének legalább egy részét. Másrészt nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a bankszféra — nyereségének rendkívül gyors nominális bővülése következtében — győztesen kerüljön ki az inflációhoz kapcsolódó jövedelem újraelosztásból. (A bankok az előzetes adatok szerint 48,6 milliárd forint nyereségadót és osztalékot fizettek be az állami költségvetésbe, ami az előző évi áthúzódó hatásokat leszámítva is közel a kétszerese volt az előző évinek.) Az egyes.jövedelemtulajdonosok hiteltartozásai és a bankoknál elhelyezett betétei egyenlegét tekintve a korábbi évek gvakorlata folytatódott 1990-ben. A lakosság továbbra is nettó megtakarító, míg az államháztatás és a vállalati szféra nettó hitelfelvevő I volt (lásd a 3. táblázatot). ! Figyelemre méltó azonban, hogy a lakossági betétállományon belül a forintban elhelyezett betétek csak 8.4 milliárd forinttal, míg a devizabetétek 48.5 milliárd forinttal növekedtek, ami a forintban megjelenő megtakarítási kedv visszaesésére enged következtetni. Az államháztartás és a vállalati szféra nettó hitelfelvételeit tekintve viszont kismértékű javulás következett be 1990-ben, mert mindkét területen csökkent a hitelfelvételi többlet. A tágabb értelemben vett pénzmennyiség 24.3 százalékos növekedése az előző évinél kisebb mértékben ugyan, de szintén elmaradt a GDP egészére számított implicit árindex emekedesétől. ami alapján a pénzmenvnyiség reálértékének a csökkenésére lehet következtetni. E pénzszűkítő politika következtében egyfelől fékeződött az infláció növekedése, másfelől viszont növekedett a sorbanállás. a vállalati belső fizetésképtelenség.