Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-14 / 8003. szám
Magyar Fórum, 1991. 3. 7. 11- Bár való igaz, mezőgazdálkodáshoz kitűnő adottságaink vannak, mégis képtelenségnek tartom, hogy ezt a nagy gondot megoldhassuk. A valóságtól nem szabad ennyire clrugaszkodni, a mércét józan fejjel nem szabad ilyen magasra lenni. McgelégcdhelUnk azzal, hogy a nemzet, a/ ország gondjainak enyhítéséért mindent meg kell lennünk, de nem egyedül...- Említene kitűnő adottságainkat, amelyek optimális kiaknázása még hátra van. így aztán égyáltalán nem elképzelhetetlen: a magar mezőgazdaság és a nyugati tőke közösen jelenik meg például a Szovjetunióban, illetőleg a harmadik piacon.- Nos, ezzel szemben én attól félek, hogy a nyugati támogatásról beszélni csak hangulatkeltésre jó. A lények ugyanis azt mutatják, hogy a Közös Piacon belül a legnagyobb csatározások a mezőgazdaság körül folynak. Azaz. miért lenne érdekük a magyar mezőgazdaság fejlesztése? Tudomásul kell vennünk, hogy a nyugati piacokon mi esetleg a választékbővítéskor jöhetünk szóba. Ezzel szemben az a mi nagy feladatunk, hogy amikorra a Közös Piachoz csatlakozhatunk, addigra egy, az övékével egyenrangú mezőgazdálkodásunk legyen. Ehhez idő kell, hiszen lássuk be: ha ina rank zúdulnának^ az európai piaci normák, bl*v zony beleroppannánk. A fölzárkózáshoz időre van szükségünk. Természetesen várjuk a beáramló tókét, amit főképp a feldolgozásban és a kereskedelemben lenne érdemes forgatni. Félelem a főidtől?- Miniszter úr nagy véleménnyel van a magyar parasztságról Én is! Épp ezért sajnálattal lássuk be: csak kisebb hányaduk alkalmas az önálló gazdálkodásra...- Bizony, az elmúlt évtizedek nem kedveztek annak a jó iskolának, amelyben apa fiának adta át a gazdálkodás mesterségét, tudományát. Ezt tudomásul kell vennünk, ám a kép nem olyan borús. Mert azt se feledjük: e kis országon belül is nagyok az eltérések. Másképpen gondolkodik egy alföldi tanyásgazda, mint például egy kisalföldi. Előbbi persze ott, a, ‘'tanVfljS*lóról fcfváó gazdái-^ kodni, s ebben támogatnunk kell őt, de az utóbbi nem biztos, hogy családjával akarja megművelni a földjét. Én nem értek egyet azokkal a szélsőségesekkel, akik azt hangoztatják: az emberek' már félnek a földműveléstől! S persze az ellenkezője is túlzás. i - A földtől való félelmet hangoztatók nyilván saját egzisztenciájukat féltik. Lehet, hogy fölöslegesen, hiszen Ón elkötelezett kisgazdaként sem ádáz ellensége a nagygazdaságnak.- Pontosabban: a kolhoznak igenis ádáz ellensége vagyok, míg a természetes szövetkezésnek nem. De leginkább azt szeretném, ha méltóan gondolkodni, munkálkodni egyaránt alkalmas gazdák szerveznék meg önnön életüket. Ók döntsék el, vajon ilyen vagy olyan formában kívánnak-e gazdálkodni. Nem vagyok hát híve a vagy kis-, vagy nagygazdaságok mellett pálcát törésnek. Én azt mondom: nem vagy-vagy kell, hanem is- is. Rövidesen nagyon színes lesz a gazdálkodás palettája. Lesznek olyan harminc-ötven hektár körüli vállalkozások ugyanúgy, mint önkormányzatiak, meg lesznek szövetkezetek és persze állami gazdaságok...- Miniszter úr, ahhoz, hogy *a gazdálkodás az elképzelései11 izerint kezdjen működni, mire van leginkább szükség?- A tulajdonviszonyok rendezésére, a szövetkezeti törvényre és a nyugvópontra hozott földtörvényre. Ha mindez, készen lesz, abban a pillanatban nagyobb sebességre kapcsolhatunk. Azért nem az indulhatunk kifejezést használtam, mert nincs szó leállásról. Van némi bl-: zonytalankodás, ami a réfid-" szerváltás velejárója. Az agrár-értelmiség szerepe- Milyen véleménnyel van az agrár-értelmiségről? Elképzelhető, hogy fékeznek majd?- Képtelenség! Bármerre megfordultam a fejlett országokban, tapasztaltam: a vállalkozók ebben az ágazatban művelt mérnökök. Olyanok, akik tudják, mi zaj-Uik a világban,-! mégíudjá* fogalmazni érdekeiket. Roppant nagy szükség lesz az agrár-értelmiségre, hiszen szaktanácsadók, irányítók kellenek. Nagy részük viszont arra törekszik, hogy tulajdonos legyen. Összegezve: korántsem tartom az agrárértelmiséget a fejlődést gátló tényezőnek. Bízom bennük.- így van rendjén, hiszen nemrég még oktatójuk volt. S mint az agrárképzés jó ismerője, milyen iskolákat tartana jónak?- Az agrár-oktatás átalakításával már késésben vagyunk. Nagyon bízom a tanár urak bölcsességében, de nem szabad őket magukra hagyni. Valószínűleg nekünk - az összkép ismeretében - meg kell határoznunk, hogy milyen képzettségű szakemberekre van szükség, s hányra. Most például sok gazda kellene.- Aranykalászos gazda ?- Nem. Már többről van szó... Véleményem szrint nem a jelenlegi öl éves egyetemi képzésre van szükség Elég lenne három esztendő is a gazdaképzésre, de e három év alatt az alapismeretektől kezdve a számítógépig, esetleg egy nyelv középfokú elsajátításáig minden történjék meg. Vállalkozó gazdákra lesz szükség, s közülük választódnak ki azok*.« * Mdk további 2 év~álatt továbbképezik magukat, mert a kutató tudományos vonal és a specialisták köre sem mellékes. Az ilyen vállalkozó gazda jól ismert ember a nyugati világban. Persze, az oktatás új formáinak kialakítása, bármennyire is késésben vagyunk, nem megy egyik napról a másikra. Takarményhlány ' ■' hatyett -többlet? ■ L' Viszont egyik napról a másikra kell, kellene rendet tenni a hús-, a tej- avagy a takarmánypiacon.- Bizonyára látványosabban és harsányabban is dolgozhatnánk, de nem hiszem, hogy kellő bölcsesség és tárgyi tudás nélkül célt érnénk. Nekünk minisztériumhoz illő módon, mindig hatásosan, a legkörültekintőbben kell eljárnunk. Csak ennek a módszernek lehet hatása. És nemcsak lehet, hanem van i.is, Igaz, ex a magyar-tájékozz tatásban nem kap akkora helyet, mint egy-egy botrányszagú ügy, amilyen például a takarmány árának alakulása is volt. No, de azért, mert a megoldást nem harsogta senki, mégis megszületett. Kiderült: jelenleg nem takarmányhiány van. hanem többlet! Miért? Mert egyesek - sajnos, sok termelőszövetkezet is - elrejtette a készletet, hogy fölsrófolhassák az árakat. Később exportálni kívántak, s e művelethez még támogatást is szerettek volna kapni... Nos, ekkor beavatkozott a minisztérium, méghozzá úgy, hogy ez a takarmánymanőver nem fog többször megismétlődni! Egy szó, mint száz: ebben a tekintélyes épületben nyugodt, megfontolt, körültekintő munkát kell folytatnunk. Nem arra esküdtem föl, hogy az ellendrukkereinkkel látványos riposztokat mutassak be. VÖDRÖS ATTILA