Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-14 / 8003. szám

Népszabadság, 1991. 3. 7

Lyukas ernyő alatt

Beszélgetés Horváth Balázs tárca nélKüll miniszterrel

(Munkatársunktól)

A tárca nélküli miniszter, Horváth Balázs karcsú ezüstdobozból cigarettával kinál. Rajta piros felirat: Sopianae. Az elődök protokollkeretiböl maradhatott. Állítólag az egykori pártkongresszusok tiszteletére készítettek utoljára efféle cigarettát, a puritán szellemtől átitatva Marlboro dohánykeveréket rejtve bele.

— Miniszter úr, So Vevxprémben Jól menó ügyvéd volt. Beszélik, bogy a sírból la visszahozott vesztett ügyeket. Nem hiányzik a praxist

— Nem tudom, mennyire voltam sikeres, de tagadhatatlan: szerettem volna az lenni. Szerencsére viszonylag korán szakosodtam, kizárólag büntetőügyekkel, azok között is a gondatlanságból elkövetett

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Lehet, hogy túl Jól sikerült, hiss' a taxisblokád Idején még a közrendórók It átálltak a barikád túlsó oldalára.

, — Az különleges és fájdalmas helyzet volt a magyar j történelemben. Nagyon könynyű akkor dönteni, amikor tiszták az erővonalak, s pontosan artikulálható az ellenségkép. Egy pillanatig sem vitatom, hogy a kormány nem követett el hibákat. De a hi-j bákat sohasem szabad még; nagyobb hibákkal „ellensúlyozni”. Mert utakait, hidakat elfoglalni, határátkelőhelyeket lezárni, egy ország ütőerét elszór! tani — nem polgári enge-i detlenaég, hanem bűncselekmény. Es ezt az ellenzék Is tudta.

cselekményekkel foglalkoztam. Isten pedig megadta azt a szerencsét, hogy szigorúan a tényeken alapuló értékrenddel bírjak, és a megértés képességével is megáldott.

— Nyolcán voltak testvérek. Legkisebb fiúként — akár a népmesékben — a legtöbbre vitte: miniszter lett.

— Ügy vagyok a legkisebb, hogy van egy ikertestvérem. A földjog specialistájaként tartják számon. Méltán. Nem titok: a kormány által előterjesztett kárpótlási törvény megalkotásában szakmai munkájával közreműködött. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a legtöbbre vittem.

— Nemrég még belügyminiszter volt. Tudja, hány napig?

— Nem, mert nem számoltam. Azzal a határozott szándékkal érkeztem a bársonyszékbe, hogy amennyire lehetséges — a nyugat-európai mintát követve — civilesítem a minisztériumot. Első rendeleteim azonban óriási port kavartak, még az Alkotmánybírósághoz is fordultak miattuk.

— Amit ön dvllesltésnek nevez, azt misok tisztogatásként, a rendőrség szétveréseként emlegetik.

— Csacsiság. Nem a rendőrséget, hanem a miniszteri apparátust kívántam civilesíteni. Csak olyan belügyminisztériumot tudtam — ma is — elképzelni, amely nem rendőrminisztérium, hanem a belső ügyek minisztériuma, s amelynek kapujában a portás az portás, és nem rendőr főhadnagy.

(Folytatás a 8. oldalon.)

— Akárhogy nézzük Is — utólag szólva, szerencsére — csődöt mondott a rendőrség.

— Nem vitás, voltak működési zavarok. Szeretném azonban leszögezni: a kormánynak mindvégig rendelkezésére állt az az erő, amellyel biztosítani tudta volna a főváros zavartalan működését. De nem volt célunk — elnézést a kifejezésért —, hogy a Hidakat eltorlaszoló taxikat a Dunába szórjuk. És még csak eszünkbe sem jutott — miként azt az ellenzék és a sajtó egy része manipulálton fölröppentette —, hogy a katonaságot hasz- j náljuk fel, úgymond, a rend j helyreállítására. Budapest lakosságának ellátásában gondolkoztunk csupán, és abban, hogy az érdekelt felek békés tárgyalások során — miként az történt is — a lehető leghamarabb megegyezésre jussanak.

— Végül Íz belebukott, sem sajnálj*?

— Egyáltalán nem érzem bukásnak. Sohasem készültem belügyminiszternek. Lettem. Politikus vagyok, aki az MDF-en belül a saját elképzeléseit is szeretné a politika eszközeivel érvényre juttatni.

— Kisebbségi ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszter lett.

.a* az MDF második embere. Sokan mondják: a miniszterelnök, esernyője alatt Jár Horvátb Balázs. I

— Ha ez esernyő, akkor lukas, mert már számtalanszor megáztam alatta. Nem hiszem, hogy Antall József akár a hivatali hatalmát, akár a személyi presztízsét fölhasználva nekem jót vagy rosszat tett volna. Nem a miniszterelnök, hanem az MDF országos gyűlése választott meg az elnökség tagjává, az elnökség pedig ügyvezető alelnökké.

Alapító tagja vagyok az MDF- nek, tökéletesen azonosulok gondolatvilágával, politikájával, filozófiájával.

— Gyüjtőpártról lévén szó, ea nem Is lehet könnyű ...

— Három, markán», egyenrangú eszmeáramlat él az |

MDF-ben: a nemzeti liberális, j a népi-nemzeti és a kérész- ' ténydemokrata. Ezek az irány- ! zatok azonban nemcsak pár- j ton belül, hanem az emberek- j ben is keverednek. Bennem is. j

— Egyenrangú Irányzatokat említett, a politikát figyelők azonban I úgy vélik: ax MDF poUtlkáját a j „Ci”-frakd6 (Csoórl—Caurka— j

Csengey) határozza meg. '

— Véleményem szerint ezt i az irányvonalat aránytalanul túlértékelik az emberek. Első- * sorban azért, mert kitűnően artikuláló, nagy formátumú írók, költők a zászlóvivői. Ebből adódóan nagyobb a megjelenési és közéleti szereplési lehetőségük is, amivel nagyszerűen élnek, s nem visszaélnek. De sem a liberális, sem'a keresztény eszmekor — bár kétségkívül csendesebb — nem másodrendű.

— A hét elején komoly válságot élt át a parlamenti frakció. Kónya Imre bizalmi szavazást kért, mert a frakció majd' harmada úgy vélte: túl szolgálatkészen hajtja végre a kormánytól érkező Instrukciókat.

— A vita szerencsére mindig is alkotó jellemzője volt az MDF-nek és a frakciónak. A kételyek, a jobbat vagy a másként akarás pedig természetes velejárói a vitáknak. Politikai ellenlábasaink persze örülnének a szakadásnak, de ezt az örömet nem szerezzük meg nekik. Az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Szenzációval tehát frakcióügyben sem szolgálhatok, azt a tárgyilagosságot nélkülöző és a tényeket némely esetben kiforgató újságokban keresse.

— Rohamosan csökken a kormány népszerűsége. Es az MDF- ben Is egyre többen mondják: „£n nem Ilyen lovat akartam."

— Soha, egyetlen percig sem ígértük, hogy a választások után családi háza lesz mindenkinek és Mercedesekkel fognak furikázni. Azt mondtuk: kínkeserves út vár ránk, szorgos, következetes munkával juthatunk előbbre, de akkor is csak araszolgatva. Nem akarunk sokkterápiát alkalmazva gazdasági, politikai döntéseket hozni. Keressük a harmonikus egyensúlyt. Ezért aztán — az MDF- ben és a frakcióban is — a

| társadalom egyik fele túl radikálisnak, a másik fele pedig túl lassúnak ítéli a rendszerváltozást.