Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-14 / 8003. szám

Magyar narancsból magyar alma

Magyar Hírlap,.1991. 3. 11.

A múlt héten a lapok adták kírül, hogy Torgyán József húsz nemzetiszínű karót vert a makói földbe, egyúttal arra intette a népet, hogy várják meg a föld birtokbavételnek törvényes lehetőségét. AitóI nem olvastunk, hogy a makói nép a karók leverésével vagy Torgyán intésével tudott-e inkább azonosulni, j Az egyik lap tartogatott egy fejjel szintén nehezen érzékelhető híra-; dást is: "Nincs legitimációs problé- j ma a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban — hangsúlyozták a küldöttek a párt országos vezetőségének ülésén...” E hír is próbára teszi politikai érzékelőképességünket az összeegyeztethetetlenek összeegyeztetése, az erőteljes „kognitív disszonancia” miatt. Ha lehet mondani, a Fővárosi közgyűlés február 28-i ülése még sokoldalúbban tette próbára politikai érzékelőképességünket, amelynek mércéit egy átlagos, enyhe kelet-közép-európai vonásokkal otthonossá tett polgári demokrácia viszonyaira méreteztük.

E közgyűlés más napirendi pontok mellett kilenc új iskolaigazgatói kinevezést is tárgyalt. A magyar társadalmi élet valóságos állatorvosi lova volt ez az esemény, ami azért minden, csak nem csodálatos, mert ezen a napon már a rendszerváltásnak nemcsak elvi kérdései dőltek el, de most először már kinevezések is.

A főváros hivatásos, azaz demokratikusan meg nem választott apparátusa — alighanem a pártállamban szerzen értékes tapasztalataira támaszkodva — úgy bonyolította le a kilenc igazgatói kinevezés pályázatát, hogy abba a legutolsó percig a demokratikusan választott képviselőknek semmiféle betekintést sem engedett. Budapest főváros demokratikusan megválasztott legitim képviselői így február végn csak demokratikus és legitim áldásukat adhatták egy olyan folyamatra, amely már 1990. október 26-án . indult a pályzatok megjelentetésével. A nem-demokratikusan nemmegválasztott apparátus így teljes mértékben és minden szempontból a rendszerváltás után is munkáltatóként viselkedett, holott a legitim munkáltatói funkciókat már a megválasztott testületnek kellene gyakorolnia. Politikai érzékelőképességünket tovább csigázta az a tény, hogy az Oktatási Bizottságnak a FIDESZ-hez tartozó vezetője tudott az egész folyamatról, önmagához hasonlóan demokratikusan megválasztott kévviselótársait azonban nem avatta be ezekbe a folyamatokba. Micsurin poszthumusz nagy

tettének lennénk tanúi? így válna a kedvező választási eredmények hatására magyar narancsból magyar alma?

Politikai érzékelésünk manapság már korántsem elégedik meg a demokrácia és a régi rendszer elveinek absztrakt szembeállításával, de addig keresi a szembenállás mögött a nyersebb, közvetlenebb érdekeket, amíg rendre meg nem találja azokat. Ebben az esetben sem kellett sokáig keresgélnie. A kilenc pályázatból négy olyan akadt, ahol a (demokratikusan?) előre kiszemelt nyertest ugyanez a (nem-demokratikus, nem-megválasztott) főosztály nevezte ki a közelmúltban megbízott igazgatónak. A f^ osztály cselekedett korábban, a főosztály cselekedik most, a főosztály adta akkor, a főosztály adja most. A demokratikusan megválasztott képviselőknek csak „minden fáradság nélkül” meg kellett volna nyomniuk az igent jelentő, boldogító gombot. A közgyűlés elé terjesztett kilenc nyertes-jelölt közül egyébként kettő, egyikükvkorábban, másikuk későbben, minden sallang nélkül, közvetlenül annak a fővárosi oktatási főosztálynak dolgozója (volt), amelyik most szigorúan szakmai alapon és a hozzá még nem érthető demokratikusan megválasztott képviselők előzékeny megkímélésével ki akarja őket neveztetni igazgatónak, A (volt és jelenlegi) fővárosi nem demokratikusan nem-megválasztott apparátus eljárása, a pályázatoknak a régi pályákon való végigfuttatása, nem menthető. Ami- [ vei az ezt az apparátusi demokrá- | ciá”-t gyakorló taktika egyedül ' védheti ezt az eljárást, az a tantes- | tületekben lezajlott választás. De ha ' hozzágondoljuk ehhez egyérszt azt, hogy egy ,megbízón igazgatódnak a mai helyzetben hány teljesen „legális”, sőt, „demokratikus” eszköze van egy ilyen választás befolyásolására, valamint azt, hogy ezeket a választásokat az önmagát egyben szakmai zsűrinek is kikiáltó tapasztalt apparátus ajánlása előzte meg, egy ilyen választás őszintetéséhez már sok kétség férhet.

S valóban, már e kilenc pályázati ügy között is akadt legalább egy, ahol e választás törékeny ingatagsága világosan látható. Az egyik gyermekotthon igazgatói állásra pályázott egy olyan pszichológus is, aki szakfolyóiratokban közreadott tanulmányaival elismertette hozzáértését. Ebben az esetben akár még olyan (teljesen kivételes) precedens is keletkezhetett volna, hogy egy létező iskolai intézményt olyan szakember vezet, akinek egyrészt megvan az igazolt szakértelme,

másrészt (félő, hogy ez az előzőnél is súlyosabban esik latba) nem az apparátusból jön. Ezt a szakembert azzal utasította el a tantestület, hogy a jeles pszichológusnak „nincs elég helyismerete.” Milyen igaz! A már amúgyis birtokon belül lévő, már néhány hónapja „megbízott” igazgatóknak ha más nem, mindig meglesz a „helyismeretük”, bár egy gyermekotthonban a pszichológiai szakértelem szemünkben ezzel együtt valamivel fontosabbnak látszik, mint a „helyismeret”.

Nincs még fővárosi törvény,

£

nincs törvény az önkormányzatok \ hatásköréről. Ha ez mind nincs, ak- | kor mi van? Ez az eset megmutatta: í van pályázati ügymenet pártállami | módon, van demokratikusan meg- | választott bizottsági elnök, aki ebbe f nem avatja be megválasztott képvi- I selótársait. Van egy kormányzó | párt, amelyik egy héttel korábban a | száz nap ideológiájával támadta a főpolgármestert az egykori appará- | tussal szembeni puha magatartásá- % ért, s amelyik most (az örömteli ki- < vételektől eltekintve) győztesként | bravózta meg az ejtőernyősök | egyenkénti sikeres földetérését. & Van tovább egy liberális ellenzék, amelynek junior-tagja politikai cél- || jait az apparátuséba öltötte, a széni- |t or-liberlisok többsége — talán valóságos gyengeségüket leplezendő § — ugyancsak zajosan együttünnepelt a többséggel a bravúros földe- ?§ térések, az apparátusi csapatgvőze- 1| lem láttán. Kiderült persze az is, || hogy vannak az igazgatói állás nyu- 1 galmára áhítozó, még erőtől duzza- , dó elhasználatlan egykori és jelen- 1 légi apparátusi dolgozók.

S végül (a mellékelt összkép §| alapján: utolsósorban), vannak gyermekek is. Otthonbeliek is, meg ; rendes iskolába járók, akiknek bizonyosan nem lesz mindegy, hogy ü. egy egykori apparátusi dolgozó, É vagy egy pszichológus szakember 1 neveli majd őket. Ezek a gyerekek !§ nagyon sok anyagi lehetőséget ettől f az országtól nem fognak látni. Kap- |> hatnának hazájuktól azonban még || szegényen is egy-egy jó igazgatót. | Meg demokráciát. Ezen, az appará- §j tus jövőjéhez képest szinte sértően 1 valóságidegen szempontokkal a || képviselőknek csak törpe kisebbsé- || ge, elsősorban az SZDSZ-es Spira jj Veronika, a KDNP-t képviselő dr. i Grigássy László és az MDF-es Ho- '§ moki Géza törődött.

KISS ENDRE I -KRASZNAI ZOLTÁN. |