Hungarian Heritage Review, 1991 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Mennyből az Angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre, Oda, ahol az orosz tankok Kozott hallgatnak a harangok, Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydióba fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség, Mondd el nekik, úgy, hogy megértsek, Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hirt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, sujnogj, mert nagyon varnak, Ne beszelj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, x Bölcs szó fontolgat, okos^szándék, Csillagszoro'villog a fákról.. Angyal, te beszelj a csodáról. Mondd élemért ez vilacj csodája: Egy szegény/iép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett - - Es sokan vetnek most keresztet, Földrészek ne'pe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti, Fejük csóváljak, sok ez, soknak, Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. ✓ Es elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szivén döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtapadta, Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta - - Most áll és ba'mul a sok ember, De szólni Hozza'senki nem mer. Mert O sem szol mar, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta - - Kik köntösere kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyinak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép log most a fakon. Es a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. Es minden rendű'népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett Mert nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remeptek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki,tett itt csontból, húsból törvényt? Es kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végke'pp nem értik - - Ok, akik örökségbe kapták -- : Ilyen nagy dolog a Szabadság?. . . Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - - a gyermek, a szamár, a pásztor - - Az alorpban, a jászol mellett, Ha az Elet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik-mennyből az angyal. Irta, Marai Sándor New York, 1956 JANUARY 1991 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW 31
