Hungarian Heritage Review, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
lett az uralkodó elem, de 1400 után a magyar hadsereg vezetői ismételten rádöbbentek a könnyűlovasság csatákat, sőt háborúkat eldöntő jelentőségére. A délről támadó törökök ugyanis beduinokat, később „szpáhikat” vetettek be. Ezek megintcsak remek, gyors könnyűlovas-alakulatok voltak. Velük szemben megfelelő lovasságról kellett gondoskodni; — a lassú, nehézkes páncéloslovak nem voltak megfelelőek e célra. Luxemburgi Zsigmond (1395-1437) király és 1410-től német-római császár 1435 március 12-én, az országgyűlés e fontos napján, hozzájárult ahhoz a határozathoz, mely szerint „a telekkatonaságot 33 jobbágy után kell kiállítani.” Már ekkor forgatták fejükben a könnyűlovasság feltámasztásának lehetőségét, de annak felépítésére mégis csak Hunyadi Mátyás király (1450-1490) került sor. MÁTYÁS KIRÁLY HUSZÁRJAI — ÉS EGY KIS ETIMOLÓGIAI ESZMEFUTTATÁS Az az országyűlés, mely Mátyást királlyá választotta, foglalkozott az esedékes könnyűlovasság olyan kialakításával is, mely méltó ellenfele lehet majd a török szpáhi-lovasságnak. (Eredetileg „szpáhi” volt a középázsiai nemesség elnevezése. E perzsaeredetű szóval illették később az Ozmán Birodalom kitűnő lovas-alakulatait.) Ekkor történt az, hogy Zsigmond 1435 évi honvédelmi törvényét így módosították: ,,Minden húsz telek után egy lovas állítassák. ” Nos, nyelvészeink nagyrésze úgy véli, hogy a „huszár” kifejezés pontosan a „húsz” számnévből ered s voltaképpen a minden „húsz telek” után kiállított könnyűlovas neve lett a „huszár"! Érdemes egyébként a „húsz” számnév nyelvészeti spekulációjára is visszapillantani. Magyar számneveink túlnyomó része finn-ugor eredetű. Nyelvészeink nagyrésze úgy véli, hogy a „húsz” számnév eredetét is északi rokonainknál kell keresni. Érdekes, hogy a „húsz” szó az ugor nyelvekben eredetileg „férfit” jelentett. Az etimológusok úgy vélik, hogy azokban az ősi időkben, mikor a nagyobb számokat a kéz ujjainak, sőt — segítségül — a láb ujjainak együttes összeszámlálásával tudták csak kimutatni, akkor a „húsz” éppenséggel mind a négy emberi végtag ujjainak együtteséből ,jött ki”. így válhatott a „húsz” számmá is, „férfivé” is, — gondoljunk csak arra az ősi szólsámondásunkra, mely szerint a férfi az, aki „igazán legény a talpán!” Olvasom a Pajcsek-Szende -féle népszerű etimológiában {„Miről vallanak a magyar szavak?” Gondolat Kiadó, Budapest, 1966., 164.o.), hogy ,A húsz ugyanis úgy jelentett férfit, hogy egész ember, húsz ujjastul”. T ulságosan fantasztikus spekuláció? Lehetséges, de hiba volna teljesen figyelmen kívül hagyni, különösen akkor, ha ugyanakkor az is eszünkbe jut, hogy a „huszár” — kinek nevében is benne van a „húsz” szó —bizony ember volt a talpán, — vagy a lova négy lábán, — különben nem lehetett volna belőle jó huszár. Azok, akik oly lelkes „szlavológusok”, hogy szinte majd minden magyar szó eredetét a szlávoknál keresik, ezúttal sem maradtak el javaslatukkal, s mint délszláv jövevényszó került a magyarba, a „Korzar", „cursor” szavak deformálódásaképpen. Nos, az sem lehetetlen, hogy így volt s akkor sincs benne semmi szégyen. Komjáthy Antal Tihamér hadtörténész, „A Thousand Years of the Hungarian Art of War” (Rákóczi Hungarian Supplement == Foundation, Toronto, 1982.) írója határozottan állítja, hogy már 1378- ban megjelent a „huszár” szó magyar dokumentumon, mint délszláv jövevényszó. Hivatkozik Benkő Lóránd „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárá”-ra, (Budapest, Akadémia Kiadó, 1970), de megemlíti, hogy a magyar folklór változatlanul azt tartja, hogy a „huszár” annak köszönheti eme elnevezését, mert annyit ért, mint „húsz másfajta katona”. (186. o.) Nos, akár köze van a „huszár” szónak a „húsz” szóhoz, akár csakugyan a „korzárból” ered, az nem vitás, hogy Mátyás király már huszárnak nevezte könnyűlovasságát. Veronai Gábor egri püspökhöz címzett, 1481. március 10-én kelt levelében latin nyelven ezt írja: „...quos nos hussarones appelamus...” Ez volt az az esztendő, mikor Mátyás serege diadalmasan jött vissza Stájerországból, ahol III. Frigyes császár ellen harcolt. Ez volt az az év is, mikor a törökök Itáliában elfoglalták Otrantot és a magyar király Magyar Balázst küldte seregével a várost visszafogalni. A magyar huszárság megtette a magáét ezekben a hadjáratokban és megtette a továbbiakban is, — évszázadok folyamán. A „huszár” szó belekerült más nyelvekbe is, mint tipikusan magyar szó! A németben „húsár” lett, az angolban „hussar”. Még a hagyományosan magyar huszárcsákó is átment jövevényszóként. A német „tschako”-t ír, az angol pedig „shako”-t, melyhez az angol „dictionary” hozzáteszi, hogy az „a stiff military hat with a plume or other ornament. Orig: the Hungarian csákó.” A XVI. századtól kezdve mindenütt átvették a „huszár” szót is és a hagyományos huszar uniformist is. folytatás a következő számban. 24 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW JANUARY 1987
