Hitünk, 1985 (33. évfolyam, 1-8. szám)

1985-01-01 / 1-4. szám

-8-„Minden évben?”

Indulunk újra Golgota felé.

Utunkra már a kereszt vet árnyat, de rajta túl húsvét öröme vár.

S kis Balázs csodálkozva kérdi:

„Minden évben meghal?

Minden évben feltámad?"

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk, egyszer támadt fel győzelmesen!

De hosszan tépelődöm gy ermeki kérdéseden.

„Minden évben?" Csaknem kétezer éve minden évben kisérjük őt a fájdalmak tövises útján, s ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?" Milyen év volna, hol várna békesség és menedék, ha szenvedését, szent halálát, feltámadását elfelejtenénk? !

Ha nem zengne többé Bach Passiója ha nem őrizni az emlékezet azt a golgotái keresztet, amelyen Jézus értünk vérezett!

„Minden évben?” Tűnhetnek századévek, és száguldhatunk kétezer féle, a kereszt ma is egyetlen reménység, a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.

Nem temetik el tűnő századok.

S akkor találunk erőt, békességet, ha a keresztfa titka felragyog!