Hitünk, 1985 (33. évfolyam, 1-8. szám)

1985-01-01 / 1-4. szám

-6-Az Apostoli Hitvallás sem kerülheti el ezt a vizsgálatot, s különösen a legújabb idők­ben a hitvallás kérdése is erősen foglalkoztatja az Egyházat, mind a közvéleményt. Ha a hitvallás megváltoztatására való törekvés képviselőit megvizsgáljuk, azt tapasz­taljuk, hogy azok két egymással ellentétes irányzatú csoportba oszthatók. Az egyiknek az Újtestamentum történetkritikai tudomány, a másiknak ökumenikus törekvés a mozgató rugója. Az előbbi a legapróbb részletekig áttanulmányozta az Újtestamentum valamennyi részének sajátosságait. Végső eredményként arra a megállapításra jutott, hogy az aposto­loknak a teológiája, hitvallásbeli felfogása egyénenként különböző és némely kérdésben egymástól eltérő. Ezért nem lehet egyetlen hitvallásban sem kifejezni az Egyház valameny­­nyi tagjának a hitét, felfogását. Az utóbbi pedig az ökumenikus törekvés, e2 éppen az ellenkező eredményre jut. Szerinte az egységes keresztyén hitvallásnak olyan tág értelműnek kellene lennie, hogy ab­ba beleférjen valamennyi felekezet és egyén felfogása. Mindkét áramlat veszélyt jelent az Egyházra. Az első esetében egy differenciálódás következnék be, melynek következtében maga az Egyház elvesztené egységét, vezető­szerepét az ember életében. A második esetben pedig az Egyház elvesztené saját jól meg­határozott jellegét. Az új formulák ugyanis minél több felekezet számára válnak elfogad­hatóvá, annál általánosabbak és jellegtelenebbek lesznek. A két említett áramlat között áll a hitvallás ma. Mi hívek pedig kérdésekkel teli lé­lekkel szeretnénk feleletet kapra kételyeinkre, arra a kérdésre: van-e létjogosultsága az Apostoli Hitvallásnak a mai világban; megállhat-e ma is és továbbra is jelen formájában? Értjük-e vajon valóban pontosan és egyértelműen a hitvallás szavait ás kifejezéseit? A fel­tett kérdésekre szeretnénk választ kapni, hogy gyűmölcsöztethessük azután azt Isten di­csőségére, embertársaink és a magunk javára. Sikos Endre KERESEM AZ EMBERT Keresem az embert, de nincs, nem találom. Megszólítanám, de a szót nem lelem. Szeretni szeretném, s csak bűneit látom. Mellette maradnék, s futok szüntelen. Keresi arcomat, de mindig elrejtem. Beszél velem, de én rá se hallgatok. Egyedül gyötrődik gondban, félelemben. Testv&t keres bennem, s testiár nem vagyok. Krisztusom, töröld el megkötöző vétkem! Segíts levetkőzni önző lényemet! Krisztusom, egyedül Te győzöd le énem. Vezess a testvérhez, hogy - testvér legyek! Konrad Mieth után németből Turmezei Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents