Hitünk, 1985 (33. évfolyam, 1-8. szám)

1985-05-01 / 5-8. szám

3

LELKESZI BESZÁMOLÓ AZ 1984. ÉVRŐL.

"A hit a reményiét dolgok valósága és a láthatatlan dolgokról való bizonyos meggyőződés. Erről tettek bizonyságot a régiek is." (Zsid. 11:1-2)

Ojra jő reménységgel nézhetünk jövőnk elé, hiszen áldásokban, a hívek részéről pedig a hála jeleiben gazdag esztendőt töltöttünk el 1984 Pünkösd ünnepe óta.

Jelentősen megnövekedett az istentiszteleteken és a hitoktatási alakalmakon megjelent híveink száma. Különösképen örvendetes a fiatalok bekapcsolódása az egyházi életbe. Nyolc gyermek jár hétről hétre az úrvacsora vételére való előkészítésekre. Gyülekezeti történelmünk során a legnagyobb konfirmációs osztály alakult ki tizennyolc ifjúval. Keresztelés útján is várható hat - nyolc csecsemő felvétele közösségünkbe. A felvételüket kérő felnőttek részére szintén tartunk minden vasárnap dogmai képzést az istentiszteleteket követöleg, ők is több mint tizen vannak, így kiegyensúlyozódik a sok kiesés tagjaink névsorában az elhalálozások, elköltözések és kitörlések miatt.

Többen a hívek közül hajlandónak mutatkoztak a magukat a közösségünktől távoltartó testvérek felkeresésére, akiket szeretettel, türelemmel hívogattak az Or házába. Erőfeszítésüket ' Urunk megáldotta gazdagon] Minden bizonnyal e látogatásoknak köszönhető, hogy az előző esztendőhöz viszonyítva megnövekedett a templomba látogatók és az összejöveteleken résztvevők száma. Hetenként 169-en vettek részt -az évi átlagot tekintve- hi tmélyitö programjainkon, vagyis körülbelül 25%-al többen, mint 1983-ban, Ezért nézünk jó reménységgel ez 'új esztendő elé TMéq a temetések magas száma ellenére is.

Van azonban egy fájó jelenség, mely orvoslást igényel: a sáfárság kérdése. Tagságunk 30%-a nem jár rendszeresen a hitmélyitö alkalmakra, nem szolgál a gyülekezet munka terén és nem járul hozzá rendszeresen a missziós feladataink fedezéséhez. Részvételük az istentiszteleteken és vallásos összejöveteleken csupán évi két - hárem alkalomra szűkült le.

Hadd mondjam meg e sorok által e testvéreinknek, hogy a gyülekezet nem valami földi-emberi intézmény csupán, hanem elsődlegesen Krisztus teste, melyben minden tagnak meg van az Isten által rendelt helye és felelőssége. Krisztus a gyülekezetünk feje, aki életét adta megváltásunkért, és feltámadt, hogy Örök életet ajándékozzon mindnyájunknak. Hálától és a szeretettől indítva, ($t szolgáljuk közösségünkben.