Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
-3-EGY KIS TÖRTÉNELEM A KARÁCSONYI ÜNNEPRŐL “És történt azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki...” Mindannyian ismerjük ennek a mondatnak a folytatását, Jézus születésének a történetét. Arról van szó ami történt, de arra vonatkozólag, hogy mikor történt, ennél többet nem tudunk, csak ennyit: Augusztus császár uralkodása alatt. Többet nem. Napot sem. Hónapot sem. Karácsonykor tehát mi Jézus születését és n e m Jézus születésnapját ünnepeljük. A napot nem tudjuk, a hónapot sem, sőt még az év is bizonytalan. Annyi azonban bizonyos, hogy a naptári számításba hibák csúsztak bele. Voltak kijavítható és nem kijavítható hibák. Lehet tehát, mint sok tudós állítja, hogy Jézus tulajdonképen Kr. e. 4-ben született! Az Újszövetség s az abban elénk táruló apostolok korabeli egyház nem beszélnek Jézus születésének megünnepléséről. Az apostoli kor utáni keresztyénség először “Epifániát” (ma: Vízkereszt) ünnepelte, azaz "Krisztus megjelenésének, vagy kinyilatkoztatásának" az ünnepét. Ennek is megvan a maga története, mert együtt vagy külön-külön különböző földrajzi helyeken ehhez az ünnephez még más motívumok is fűződtek: a Napkeleti “Bölcsek gyermekimádása, Jézus keresztelése, a kánai mennyegző csodája — mind magán a születésen kívül. Az örmény egyház a mai napig január 6-án ünnepli Jézus születését. Az ortodox egyházaknál január 6 Jézus keresztelésének az ünnepe a mai napig. Megáldják a vizet, benne a keresztet s az otthonokat a szentelt vízzel. A magyar "vízkereszt” szó minden valószínűség szerint azt bizonyítja, amit Szent István kettős koronája: a magyar kereszténységnek nem csak nyugati, hanem keleti gyökerei is vannak. Nem csak Róma, hanem Bizánc is szerepet játszott a magyar kegyesség kialakulásában! Ma sok helyen, a protestantizmuson s különösen is a luteránusságon belül is. Vízkereszt a világmisszió ünnepe lett. A nyugati keresztyénségben ezt az ősi ünnepet kiszorította Jézus születésének karácsonykor való ünneplése. De miért éppen december 25-én? Erre különböző magyarázatok vannak, de egyik sem egészen biztos. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy kapcsolatban van a téli napéj-egyenlőséggel, mely a 4. században nem december 21-re, hanem 25-re esett. Aurelianus császár (270—275) tette ezt a napot a "legyőzhetetlen nap” (Dies invicti solis) ünnepévé. A legrövidebb téli nap után újból "életre kel” a nap és napról napra jobban legyőzi a sötétséget! Amikor a római püspök Jézus születésének megünneplését erre a napra tette, ezzel akarta kifejezni azt, hogy Krisztus az igazi "világosság-nap" s azt is szimbolizálta, hogy Krisztus győzedelmeskedett a Római Birodalom felett is. E rendelkezés ellen elég sok ellenállás mutatkozott keletről (Orígenes, Alexandriai Kelemen stb.) de elég sok dokumentumunk van, ami azt mutatja, hogy hamarosan a 4. század közepétől kezdve nem csak nyugaton, hanem keleten is elterjedt. Általánosan kötelező ünneppé csak II. Jusztinus császár alatt (565—578) lett. S azóta egész
