Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5-8. szám

-2-N& keAulge¿¿íik a ¿zznvzdéó dtjíttl

"Akkor bement tanítványaival Jézus egy Gecsemáné nevű helyre, és Így szólt a tanítványoknak.: üljetek le itt.amig elmegyek a moda és ott imádkozom. És maga mellé vette pétert és Zebedeus két fiát és kezdett szomorkodni és gyötrődni.Ekkor mondta nekik: Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virraszatok velen." (Máté. 26:36-38)

Amint a negyvennapi pusztai kisértés közepette, majd nyilvános működése során, valahányszor egy-egy döntés elé került Jézus, mindig imában és eIcsendesedésben keresett útmutatást. Óit a Gecsemáné kertben i s ezt kérte s kapott erőt arra, hogy emelt fővel viselje el a megaláztatást, az ütlegelést s magát a keresztre feszítést az azzal járó órákig tartó gyötrődéssel, miután már egy nap és egy éjjelen át kínozták.Szenvedései közepette sem lázadt vagy átkozódott.

, Amint előre megírta Ézsaiás próféta:

"Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki.

Mint a bárány,ha vágóhidra viszik,vagy mint a juh,mely némán tűri,hogy nyirják,ö sem nyitotta ki száját. Fogság és Ítélet nélkül hurcolták el,de kortársai közül ki tBrBdBtt azzal,hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe miatt éri a büntetés." (Ézsa. 53:7-8)

Mint Jézus kortársai, úgy mi sem törődünk Vele, a magunk útját járjuk, a széles utat és a széles kaput keressük, de az nem vezet az örök életre. Mégis igy teszünk, mert nem szeretjük igazán Jézust. Jobban kell szeretnünk őt! Többet kell len_ nünk Vele az igében és az imában!

Kérdezhetjük mármost, mit kell tennünk? Hol a keskeny ut?

Először is megtérésre van szükségünk. Arra, hogy visszatérjünk Urunkhoz, Neki éljünk és őt szolgáljuk embertársaink között.Az engedelmesség Istennek elkerülhetetlenül összeütkc) zést okoz a világgal és meg nem tért embertársainkkaI.A megtérés szenvedéssel jár.Mi pedig a szenvedést kerülni kívánjuk. Még akkor is,ami kor tudjuk,hogy a szenvedés utján közelitjük meg leggyorsabban a tökéletességet. Tehát ne kerülgessük a szenvedés útját, a szoros ösvényt és a szűk kaput. Ezt az írányt kell célba vennünk, ezen a szoros utón kell haladnunk hűségben, engedelmességben, tűrésben, alázatban, önfeláldozó szolgálatban. Erre az útra kell rálépnünk mindannyiunknak, erre az útra és ebbe az irányba hívlak mindannyiatokat a gyü_ lekezetben, ezen haladjunk mától fogva, kéz a kézben. , M