Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1-3. szám

- 2 -VÁRAKOZÁSOK

Karácsonyra vár az ember, mert bizonyos oboán, hogy valami meghatározottat hoz: Isten Ígéreteinek teljesülését Jézus Krisztus születésében, megvdltdst és örök életet mindenkinek aki hivő szívvel fogadja a Gyermeket.Ha jötte előtt viszszanézünk, nem emberi dolgokat idézünk fel, hanem Isten Ígéreteit, melyeket nekünk adott a karácsonyt megelőző időszakban, hogy szavának valóságéra figyelmeztess#*i bennünket. Újévre nem vőr dz ember, az csak jön, magátél és minden vallási jelentőség nélkül, egy emberileg meghatározott idömenyiségre utal, és benne emberi törekvésekre, célokra és reménységekre. Ha jövetele előtt visszanézünk megléthatjuk, hogy milyen rajtunk kivül óllé erők alakították életünk elmúlt szakaszának foíaulatait és hogy milyen testetlenek voltunk mindazzal szemben ami ért bennünket, tzért van hajnalán mindig egy kérdőjel: mit hoznak majd az elkövetkező hónapok? fii történik bennünk, velünk, szeretteinkkel? rvi tud ja? üe mert emberi szempontbál érezzük mugunka'í tehetetlennek azért van szükségünk bétoritésra Attól, aki életünket kezében tartja éS aki megmutatta karácsonykor, hogy szeret bennünket.

Érdekes, hogy újévkor inkább emberi tervekre gondolunk és alig jut eszünkbe, hogy azok üsszefügésben vannak Isten velünk volé terveivel és hogy ezek tulajdonképpen egymástól el nem választhatók. Pál apostol utal erre a filippibeliekhez írott levelében, amikor igy ir: "Semmi felöl rte aggódjatok, hanem imódságtokbcn és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt..." Int, hogy ne válasszuk el egymástól a mindennapi áletet, a földi életszakaszt és Istennel való viszonyunkat, hanem kapcsoljuk őket össze tudatosan egymással, hogy ne legyen kétféle irány, kétféle ét, kétféle törekvés, hanem csak egy. Ez az egy pedig alapoztassék Isteji re.

így lessz világossá előttünk, hogy a kór bevalljuk, akár tagadjuk, de valójában valamire