Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10-12. szám
- 18"kereszttel, amit Isten ránkmért; mert nem eszmélünk rá, hogy ugyanakkor elég erősnek alkotta vállainkat, melyek e kereszt hordására vannak hivatva. A megnyugvás, a beletörődés is meghozhatja a boldogságot. Boldogok, akik szívében nem ver sátrat az irigység! Mert az szüli az elégedetlenséget. A boldogság nem állandó állapot. Nem tartós valami, inkább villámserü - és csuszamlós is, meg nem fogható, le nem láncolható. Néha nem más, mint hébehóba egy fényes szikra nagy sötétség közepette. Olykor elég arra a kis szikra időtartama, hogy botorkálásunkat megkönnyítse, hogy hirtelen, ha röpke időre is, világosan lássuk utunkat. A kiszemeltek, Isten kiválasztottjai lehetnek azok, akiknek lelke egyszer rátalál másik felére, arra a fél lélekre, mely ugyanúgy bolyongott évezredeken át keresve párját. Ritka magasságokba röppen az ilyen ember, s vajon lángoló, repeső egzaltációja közepette átérzi a boldogság teljét, amely akkor eltölti? A boldogságot nem várni kell, passzívan, hanem igyekezni kell elérni, törekedni feléje. Kötelességünket teljesíteni, örömöt adni, áldozatot hozni, szolgálni egy ügyet vagy embertársainkat, simítani, magunkból nyújtani a jót, részvétet, vigaszt, barátságot; mindez jelenthet boldogságot. Keresni kell a harmóniát, a belső egyensúlyt, mert az vezet a jó útra; a megelégedettség útjára. Isten lehelete minden ember szívében lakozik. Bennünk rejlik a boldogság. Ez a titok. Be hányán vannak, akiknek elérkezik utolsó órája anélkül, hogy e titkot megfejtették volna! Haynalné Kesserü Zsuzsánna
