Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

- 18

emellett prédikálnia is kell. Luther tizenöt eket sorolt fel, amelyek miatt nem képes elvállalni a neki szánt feladatot. Erre Staupitz erélyesebb hangot ütött meg és a rendi fegyelemre hivatkozott.

Staupitz kinevezte a wittenbergi kolostor prédikátorává, elintézte, hogy doktorrá promeveálják és átengedte neki saját egyetemi katedráját, amelyet sok utazása és missziója miatt nemigen tudott ellátni. A takarékos választófejedelmet némi fáradsággal sikerült rávennie, hogy a teljesen pénztelen szerzetes helyett lefizesse az igen magas pronoveálási illetékeket.

A levelek, amelyeket Staupitz a válsztéfejedelemmel váltott, szemléltetően illusztrálják az akkor legnagyobb német tartomány uralkodójának minden apró-r cseprc ügyben megnyilvánuló takarékoskodását. Ilyen dolgokról van szó e levelekben; néltóztassék őkegyelmessége "néhány téglát" átengedni várkastélya építkezéséből az Agoston-rendi kolostor építkezéséhez. A kolostor kápolnája apró, favázas, rozoga alkotmány volt, gerendákkal aládúcolva, hogy össze ne dőljön, henne gyalulatlan deszkákból összeácsolt szószék; egy későbbi látogató leírása szerint nem sokkal volt jobb állapotban annál "amilyennek a festőket zokták pingálni a bethlehemi istállót". A kolostornak volt egy kis kertecskéje, egy körtefa állt henne, amelynek lombja alatt Luther gyakran beszélgetett Staupitzcal. Egy régi sörfőzde is tartozott a klactromhoz. A szerzetesek hálóházát és a sörfőzdét összekötő épületnek toronyszerű emelete volt, ott kapott egy aprócska szobát a fiatal professzor. Harmincéves korára életében először' jutott saját, külön helyiséghez, ahol zavartalanul és felügyelet nélkül dolgozhatott. Élete végéig munkahelye maradt ez a szohácska. Büszke volt a kicsiny helyiségre, amely még a régi klastrom maradványaihoz tartozott.

i