Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

i

voltak olyan emberek, akik oda tudták fordítani életüket Isten felé és útjukat teljesen Reá "bízták. Nem érdemes és nem érdekes a reformációra gondolni akkor, hogyha az nem más, mint egy történelmi megemlekezés. Hiszen minden történelmi megemlékezésnek csak akkor van jelentősége és értelme, ha meglátja az ember belőle, mint egy tükörből, a saját maga arculatát és azt a különbséget, ami az elképzelés és a valóság között fennáll. Minek Lutherre gondolni akkor, ha nem gondolunk arra az alkalomra, amikor szembeszállt az egész világ hatalmát képviselő worms! birodalmi gyűléssel és el tudta mondani: "Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen...". Minek a magyar protestáns múlt nagy vezéreire gondolni, Bethlen Gáborra, Bocskay Istvánra, Thököly Imrére és a többiekre emlékezni, ha nem emlékszünk meg egyúttal arról is, hogy ezek a nagy emberek kockára tették egyéni jómódúkat, földi vagyonukat valamiért, ami nekik anyagi előnyt nem jelentett. Minek a gályarabokra gondolni, ha megfeledkezünk arról, hogy az ö meghajolni nem akaró kiállásuk adott példát gyülekezeteiknek, hogy kitartsanak hitük mellett és feléledjenek az elnyomás végén. De tanuljuk meg tőlük azt, hogy példaadás nélkül nincsen megújulás,- példát adni nem lehet egy bizonyos igazságban való meggyőződés nélkül - és az igazság csak Isten Igéjében található. Ez az, amiről Jézus beszélt, amikor azt mondotta: "Ha megmaradtok az én beszédeimben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok és az igazság szabadokká tesz titeket". (Jn. 8:3-32).

kpg. (Hitből Elünk 1974. október)

"Az imádság egyes-egeredül a hit müve ós ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud. A keresztyén ugyanis nem a maga emberségére imádkozik, hanem Isten szent Fiának nevében, akire megkeresztelték.Ezért az tán bizonyos, hogy imádsága Isten tetszésére van::I.F