Hitünk, 1982 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1982-11-01 / 11-12. szám

id. KEVE LÁSZIcT] t.b. örökös presbiterünk,

aki 1903-ban Budapesten született és 1931- ben Kubacska Etelkával házasodott és, aki itt Buenos Airesben különböző beosztásban 30 éven át hűséggel, odaadással és örömmel szolgálta gyülekezetünket, megtért Teremtőjéhez.

Október 10.-én résztvett az árvacsoraosztáson. Az istentisztelet végén mondta, hogy a jövő vasárnapi igehirdetésre már majdnem elkészült. Október 17.-én Mk. 10; 13 alapján kívánta hirdetni Isten igéjét. Vasárnap kapta az első szívrohamot és 12.-én - álmában - a másodikat, s így fáradt teste örökre elaludt. Ravatalát másnap, 14.-én délelőtt, templomunkban őszinte részvéttel és fájdalommal búcsúztattuk. Utolsó útja innen a chacaritai temető krematóriumába vezetett és hamvait október 24.-én helyeztük el umamegörzö szekrényünkben.

Búcsúztatójában lelkészünk rámutatott arra, hogy Keve Lászlót nem siratni jöttünk a templomba, hanem Istent díésémi érte és hálát adni azért amiért öt családjának., egyházának, a magyarságnak és az emberiségnek adta. Egész életében Bibliát olvasó és bibliamagyaráző volt, aki a tudomány és az értelem szemszögéből kutatta Isten minden értelmet meghaladó munkáját... Megmaradt jó magyarnak és annak nevelte fiait is: Lászlót és Miklóst.

Osztozunk a Keve család gyászában. Mindig hiányolni fogjuk elhúnyt testvérünk derűs és szerető tekintetét, jókedvű szolgálatait, komoly intelmeit, tanácsait. - Az elhúnyt özvegyét és leszármazóttait Isten kegyelmébe ajánljak, hogy jő reménységgel és hittel nyugodjanak meg az Ür döntésében.- 13 -