Hitünk, 1982 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1982-11-01 / 11-12. szám

7

NÉHÁNY SZŐ A VEGYESHÁZASOKRŐL

Amint múlnak az évek, egyre több szó esik gyülekezetünkben is a vegyesházasokról. Azokról, a fökép fiatalabb házasokról, családokról, akik részben felekezeti, részben nemzetiségi, vagy mindkét szempontból is ide sorolhatók. Egyiknek, mint a másiknak évről-évre növekvő száma egyre gyöngíti evangélikus magyar gyülekezetünket.

Nem vagyok hive a statisztikának, néha mégis érdemes a számokat is figyelembe venni. Végtelenül elszomorító végiglapozni gyülekeztünk anyakönyveit, vágyvégi g szaladni a gyülekezeti névsoron és látni azt a komoly veszteséget, ami gyűl eke z tünkben, három évtizedes fennállása folyamán, végbement.

A felekezetileg vegyesházas családoknál az egyházunkat, gyülekezetünket ért veszteség, ha elszomorító is, de amíg ez nem jelenti az illetőknek a hivő, keresztyén közösségből való kiesését ha gyülekezeti szempontból fájdalmasé is, keresztyén ökuménikus-'szempontból, elfogadható.

Ezek mellett azonban jóval nagyobb azoknak a vegyesházasoknak a száma, akik nemzetiségi szempontból tartoznak ide. Ezeknek egy része ha gyülekezetünkkel kapcsolatban is marad - a spanyolnyelvü csoport révén - jelentős azoknak a*száma, akik ilyen módon teljesen eltávolodnak, elszakadnak gyülekezetünktől, sőt az egyháztól is.

Es végül, legsúlyosabb az a veszteség, felekezetileg, de egyénileg is, ahol a vegyesházasok közül csak az egyik fél hivő keresztyén, a másik esetleg egyáltalában nem.

Pár mondatban érintettem csak ezt a komoly gyülekezeti, egyben magyar problémát. Nem azért, hogy eze-