Hitünk, 1980 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11-12. szám

-7 -Talán jó is volt, hogy a novemberi megbeszélés elhalasztódott. így a gyülekezet vezetőinek, mint tagjainak is több idő, lehetőség adódik a kér' dések alapos átgondolás 'ra, vagy talán inkább igy fogalmazhatnánk: több hittel, szeretettel és remény séggel nézhetnek a öyö elé.

Mert nem csak a stuttgarti, de a buenos aire si evangélikusok is ezt választhatnák jelszavuk nak: küzdj éz bizva bizzál! A stuttgarti példa vilá_ gosan mutatja, hogy mi a lényeg, a fő és mi az ,ami . ha hiányzik is, alapjaiban még nem renditi meg a gyülekezetét. Szervezet, adminisztráció, anyagiak ' és még sok más, jó ha van, de egyik sem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyülekezet fennmaradjon és élő gyülekezet legyen.

Kétségtelen, szükséges a gyülekezet fontos problémáiról, igy a jövőről is beszélni, de egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy nem a mi elgondolásunk, erőfeszítésünk és akaratunk á döntő, hanem az, hogy " ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük "! 0 az egyedüli reménységünk és biztositékunk arra, hogy "az elkezdett munkát tovább folytathatjuk", hogy igy a sokat hangoztatott óhaj: hogy gyülekezetünk— nek nemcsak múltja és jelene, de jövője is legyen,- valóság is legyen! Ebben higgyünk, ezért imádkoz-' zunk és ilyen lelkülettel tanácskozzunk majd már— ciusban is gyülekezetünk jövőjéről.

Köszönjük a stuttgarti magyar gyülekezetnek a jó példát és amikor igazi hittestvéri, szereltette! kívánjuk, hogy szolgálatukat továbbra le Isten áldása kisérje, tanuljunk példájukból, igyejcezt.zünk őket követni a madáchi jelmondat válialásábai is: küzdj és bizva bizzál!

iSj

Váez- Elemér

•

* ;.)

. . __• n-* .