Hitünk, 1979 (27. évfolyam, 5-8. szám)

1979-05-01 / 5-8. szám

-10-"URAM, TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI."'

(Lukács 11:1)

A tanítványok szóltak így Jézushoz. Bevallották, hogy Önerejükből képtelenek imádkozni. Meg kellett tanulniok.

"Imádkozni megtanulni" ellentmondásként hangzik sokak előtt, mert -így tartja sok keresztyén- vagy önmagától fakad csordultig telt szívünkből az imádság, vagy sohasem fogunk tudni imádkozni.

Tévedés, veszedelmes tévedés az ilyen nézet. Mintha a szivet már természete képesítené az imára. De ezzel összetévesztjük a szív £ hajtását, reménységét, sóhajtását, panaszát vagy örvendezését,-mert mindenre képes szívünk- az imádsággal. Összetévesztjük az eget a földdel, az embert Istennel. Mert imádkozni nem csupán any nyi, mint szívünket kiönteni, hanem csordulásig telt vagy éppen Üres szívvel is utat találni Istenhez, Vele beszélni.

Erre az ember magában képtelen, ehez Jézus Krisztus segítségére van szüksége. A tanítványok imádkozni szeretnének, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Milyen szenvedés, ha Istennel akarunk beszélni, de nem tudunk, némán állunk Előtte és minden kiáltásunk elvész önnön ürességünkben.

Az imádkozást meg kell tanulnunk, mint gyermek az apa beszédéből

a nyelvet. Mihozzánk Isten beszélt és be - szél. A mennyei Atya beszédéből tanulják meg gyermekei, miként szóljanak Hozzá: nem az emberi szív hamis hangján, hanem tisz - tán és világosan, úgy amint Isten szól ho£ zán Jézus Krisztusban a Szentíráson ke - resztül. S ha a bizonyság és őröm érzésé - vei szeretnénk imádkozni, imádságunk szi - Iárd alapja a Szentírás szava kell legyen, Jézus Krisztus szava.

Lépcsőfokok ezek emelyeken járnunk kell, hogy Istenhez vezető utunkat megtaláljuk.-(Részlet D. Bonhoeffer egyik tanulmányából: "A Bidia imakŐnyve" címmel.)