Hitünk, 1979 (27. évfolyam, 5-8. szám)

1979-05-01 / 5-8. szám

A békesség titka

Többször eltűnődtem azon, hogy milyen szép lehetett az élet az első keresztyének között, amikor mindenki odaadta, amilye volt és a közösség gondoskodott arról, hogy senkinek se legyen hiánya. Ez az életmód - amely a Jézus korában sem volt új - egy forma, amellyel a keresztyén életmódot próbálták megközelíteni. Azonban nem az a lényeges, hogy a közössé - gekben van-e egyéni vagyon, van-e magánélet.

1

Nem az a fontos, hogy sok pénzünk van vagy kevés, hogy sok tehetségünk van-e vagy kevés, hogy másoknak adunk, vagy magunk használjuk Isten ajándékait, hanem az, hogy szeretettel tesz szűk vagy anélkül. Hint ahogy Pál apostol mondja a szeretet himnuszában, hogy hiába osztom szét vagyonomat, ha nincs ben_ nem szeretet.

Nem mindig bizonyítja szeretetét az aki egy adott pillanat- s ban életét kockáztatja, vagy akár el is veszti másokért, ha_ nem az, aki egész életét másokért éli. A katona, a rendőr, a tűzoltó sokszor veszélyezteti életét, de ez nem azt jelen_ ti, hogy ezek mutatják meg legjobban szeretetüket másokért.

Mikor megemlékezünk Húsvétról és a nagypénteki eseményekről, clöttUnk van a kép: Jézus Krisztus saját magát adta m_i_ érettünk. Amikor erre gondolunk, a kereszt és Krisztus vé-re van előttünk, pedig Krisztus nem csak élete utolsó óráit adta micrettünk, hanem az egész életét- Nem választhatjuk e' halálát életétől.

Azért mondhatjuk hogy életét adta, mert nincs egyetlen perc sem Jézus életében, amit ne másokért élt volna. Ha az Ö kő vetői akarunk lenni, akkor mint az első keresztyének, mi is erezzünk semmit sem a magunkénak, mindent Isten dicsőségére tegyünk és használjunk.

Nem mindig könnyű Örömet szerezni valakinek. Nem mindig ta láljuk el ha beletesszük minden jóakaratunkat is azt, ami - nek a másik örül. De van valaki, akinek mindig Őrömet tudunk szerezni, és ez a Jó Isten. Lehetséges, hogy minden e

(Folytatás a 7. oldalon)