Hitünk, 1979 (27. évfolyam, 5-8. szám)
1979-05-01 / 5-8. szám
Emlékeimből fMLEKEIMBÖL cím alatt cikksorozatot indítunk el, melyben alapító tagok legszebb emlékeiket idézik fel az elmúlt 25 év törté - nelméböl. Az elsőt e sorozatban ifj. Keve László mérnök tollából közöljük. A gyülekezethez való hosszú viszonyomat 3 témakörben gondolom összefog la In i : 1. Ifjúsági munka a múltban: Az 195^-1960 -as években kezdett az ifjúsági munka kifejlődni, eleinte Leskó Bélával, ké - söbb Hefty Lászlóval az élén. Akkori tagok voltak többek kö - zott Koppányi Emese és Zsolt, Marikovszky Eszter, Kesserü Klári és József, öcsém, jómagam s még néhányan akik neve már nem tor át a múlt kődéből. Kopjafákat faragtunk, a bibliát tanulmányoz_ tűk, ping-pongoztunk, kirándulgattunk, s néha résztvettünk a ka_ rácsonyi vásárok előkészítésében. 2. Az énekkar és a gyülekezet. Eleinte Zwinz Károly, később édesapám vezetésével az énekkari résztvétel számomra sokat jelentett, mert fgy legalább be tudtam jól gyakorolni megint a kottáról való olvasást, amit gyerekkoromban a Nemzeti Zenedében szolfége-órákon tanultam, s boldogságot nyújtottunk a gyülekezetnek is, mikor jól énekeltünk. 3. A gyülekezet európai távlatból. Az 1971-1976 évek között Európából figyeltem a gyülekezet életét. Hogy mennyire "híres" a gyülekezetünk távoli más magyar körökben is, ezt pl. akkor észleltem, mikor Münchenben meg 1átogattam egy ottani magyar urat, Dr. Fáy Gedeon, akire nagyon kellemesen emlékszek vissza. Vele beszélgetve kiderült, hogy Dr. Váez Elemér bátyámnak jó is_ meröséröl és levelező-barátjáról van szó - elég részletes ismerete volt arról hogy kik a presbiterek gyülekezetünkben, ki a lelkészünk, s kik a leghűségesebb szolgálói gyülekezetünknek. Ez a derék, nemeslelkU magyar úr, aki a Johannita-Rendnek egyik vezető tagja, nagy becsületben tartotta gyülekezetünkben a közmunkás szellemet, az adakozókészségei, az összefogást. Egy másik alkalommal már majd egy évtizede ennek, Budapesten, egészen véletlenül vettem hírét megint gyülekezetünknek. Elmentem Budán egy istentiszteletre, ahol Csengody László (Folyt, a 6. oldalon)