Hitünk, 1978 (26. évfolyam, 1-2. szám)

1978-01-01 / 1-2. szám

Nem elég az, hogy felebarátunknak igy szóljunk: vasárnap gyere a templomba! Értük imádkoznunk kell, velük Krisztusról visszatéröleg beszélnünk kell, meg a bünbocsánatrél és a gyülekezetünkről is. Pel kell ajánlanunk nekik, hogy vasárnap értük megyünk s elhozzuk, vagy elkísérjük őket az istentiszteletre, máskor a bibliaérára, vagy valamely más ös_z szejövetelünkre, ahol hitbeli bizonyságtétel hangzik el.

A többi hiveknek is a gyülekezetben a krisz tusi kegyelmet és szeretetét kell kimutatniuk és testvériesen befogadniuk a Megváltét kereső bűnösöket, az elveszett bárányokat, a megtérő tékozlé fiákat.

Amikor pedig a meghívottak közül valaki megtér és Krisztust Udvözitöjeként befogadja, nem szabad magára hagyni, réla elfeledkezni, mert könynyen beállhat a visszaesés, és a drága hitbeli döntés semmivé válhat. Az újonnan megtért testvéreket továbbra is támogatni, a hitben táplálni és erősíteni kell hűséggel, kitartással, keresztyéni szeretettel.

Addig, amig egy újonnan megtért testvér nem áll be a hitvallék seregébe, akik az evangélizáciés szolgálatot végzik, állandéan erösiteni kell az Igével, nem engedve, hogy visszazuhanjon a bünós élet örvényébe, elfeledkezve a Biblia mindennapi olya sásárél, és a közösségben valé hitbeli erősödésről és a hitvallé szolgálatrél a többi bűnösök és hitükben közömbösek körében.

Ha az 1978-as esztendőben mindnyájan hűségesek maradunk Istenünkhöz, és tudatosan és fegyelme zetten keressük a csupán névleges keresztyén honfitársainkat, az év végére minden bizonnyal megkétszereződik a templomunkban kegyelmet, szere te tét és hit