Hitünk, 1978 (26. évfolyam, 1-2. szám)

1978-01-01 / 1-2. szám

-2-szélnak. Betlehemben, Jézus vélt szülővárosában pedig a számtalan keresztény egyház sokszor babonásnak haté éjféli szertartásai, külön-külön pompájukkal csak még megerősítik a válaszfalakat az ö egyetemes egyházának különféle ágazatai közt.

Áhítattal hallgatjuk Lukács karácsonyi evangéliumát, az angyali üdvözletét, a betlehemi pásztorokat és a napkeleti bölcseket. Vájjon mit tudunk meg ebből Jézus felöl és ebben van-e hitünk sarokköve?

Názáreti Jézusrél az evangéliumok alapján nem nehéz két teljesen ellentétes képet festeni. Az egyik Jézus, aki egész lényével Istent szolgálja és őhozzá kapcsolédik. Fogantatását angyal jelenti meg, születését angyalok viszik hírül a pásztoroknak. Már gyér mekkorában kinyilatkoztatja, hogy egye se gye dűl a mennyei Atya dolgai foglalkoztatják. Mint felnőtt,

■ megismétli ezt azzal, hogy az ö tápláléka a mennyei Atya akaratának telje sité se. Aki öt küldte, 0 az egyetlen, akit atyának szabtad nevezni. Siete minden érájában Isten szavára hallgat, engedelmesen, minden szavát és minden cselekedetét Isten kezéből ve ;szi, Ismételten visszahuzédik az emberek e• löl., éjszakákat tölt a hegyen magános imádban; röviden, magát maradéktalanul Isten eszközének tekinti és semmi mást nem forgat '■elméjében mint az embereket rábimi arra, hogy Istenben higyjenek.

Ezzel ellentétben festhetünk egy másik Jézust,

.aki teljesen az emberek felé fordul. Olyan körökben fordul meg, ahová tisztességes ember nem merészkedik; az emberek iránti irgalombél és szeretetböl még Isten parancsolatát is áthágja; szegényeknek és elesetteknek fogja pártját; vámszedökkel és bűnösökkel parolázik, velük egy aszta.lhoz ül. Védtelen asszo-