Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7-9. szám
LELKEI SMEEET A lelkiismeret életűnk közismert fogalma. Sokféle formában forog közszájon. Beszélünk lelkiismeretességről és lelkiismeretlenségröl, modem értelmű lelkiismereti szabadságról. Közmondásainkban sokat szerepel nyugodt lelkiismeretűnk, vagy az a fel tevés, hogy nyugtalan lelkiismeretűnk okozza álmatlan éjszakáinkat. Sokak felfogása szerint a lelkiismeret az a mo rális tényező, mely automatikusan, tévedéseket kizárva működik és az ember felelőségének tudatát képezi. Ha azonban a dolgok mélyére tekintünk könnyű megállapítani, hogy korántsem az az önálló preciz iránytű, mely minden helyzetben csak a jó és rossz eldöntését szolgálja. Tárgyilagosan csal: azt tudjuk róla, hogy van, jelentkezik, év vagy int. Erősen be folyásolják a bennünk élő és működő' s a kivűl álló erők. Világnézeti beállításunk, megalkuvásaink, érdekeink előnye, sokszor hiúságunk és aleara tunk gyen ge sé ge. Hem Isten hangja bennünk, sem csalhatatlan ité löképességünk, amire vakon rábízhatjuk magunkat, ha nem egy képezhető, formálható nagy adottság, Isten ajándéka. Szabad választásunkra van bizva, hogy ezt az ajándékot Istennel vagy Isten ellen fejlesztjük. A keresztény ember lelkiismeretének kialakítója, épitöje és ereje a kegyelem. Az a lehetőség, amivel felismerheti, követheti a Krisztusi igazságot, aminek segítségével világnézeti szemszögét for málhátja és lelkiismeretét valóban felelősségének rugójává teheti. Bonhoeffer szerint nem egy törvény hanem az élő Isten és az élő ember, akivel Jézusban találkozunk eredője és célja lelkiismeretűnknek.
