Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7-9. szám

0

— J —

Az "Evangélikus Nap" elé;

» EVANGÉLIKUSNAK KBEBSZTELTEK "

Ha nagyritkán vallásról esik szó, sokszor halljuk, hogy "engem evangélikusnak (vagy reformátusnak) kereszteltek". Régi, de helytelen szóhasználat ez azokból az időkből, amikor a "polgári állapothoz" -ci vil-státus, estado civil- sok más adat között hozzátartozott a vallás, mely bizonyos jogokat biztosított és kötelezettségeket jelentett a "polgár" számára, a vallásossághoz, a hithez azonban semmi köze sem volt. Ezt a "státust" sem a keresztelés, hanem az anyakön^r vi bejegyzés adta meg, hiszen a keresztség - az Atya a Fiú és a Szent Lélek nevében - bármilyen lelkész szolgáltatta is ki, az egyetemes keresztény anyaszentegyház tagjává tette az egyént.

Sokan esnek abba a tévedésbe - közöttünk is! - hogy a keresztelő, ha nem is egyszersmindenkorra, de hosszú időre elintézi Isten iránti kötelességünket, és fenntartja jogainkat a lelkésszel vagy gyülekezet tel szemben. Fenntartja főként arra az esetre, ha a társadalmi kényszer egyházi esküvöt kiván avagy a hátramaradottak "az egyház szertartása szerint" szeretnék örök nyugovóra kisémi a halottat. S még jó, ha egy gyorsütemü konfirmáció a kapcsolatot felújítja.

A gyülekezettől való tartós távolmaradás végzetes lehet. Isten előtt nem az anyakönyvi kivonat iga zolja az embert, hanem az ingyen kegyelemből vett hit. De kevesen lesznek a Saulusok, akiket Isten aka ratuk ellenére is Paulusként szolgájává hív el. Ejpen Pál apostol mondja; A hit pedig hallásból van -Isten üzenetének, Isten igéjének hallgatásából, befogadásé, ból és megtartásából.

Ezt az igét tisztán és elegyitétlenül hirdetni