Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4-6. szám

kozik -a megbocsáttäsra nem érzi magát hivatottnak. Indulatainak tárgyát szétboncolja s ezzel szenve'déllyé való növekedésüknek útját állja. Bizonyos de_ rillt humorral szemléli a különféle jelszavak alatt tülekedő embercsoportokat. Cselekedeteit a józan célszerűség, a tökéletesedésre való törekvés jegyéhen a "mindennap töhhet és jobban" elvének alapján végzi. Ugyanez ösztönzi arra is, hogy vágyai közül azokat, melyeknek kielégítése mások jogait sér ené3$ féken tartsa. Szerénysége kizárja, hogy túlzott fon tosságot tulajdonítson magéinak s azt képzelje, hogy az emberek kritikájának céltáblája. Tárgyilagos és nagyigényü személyiségének kialakitásában, de alázatos a rajta kívülálló erők és felsőbb hatalmak elis mérésében. Igyekszik életéből kikapcsolni a hiúságot és a saját gyengeségeit felismerni a mások erényeivel szemben.

Ha hivő, minden alapja megvan arra, hogy beolvadjon Isten építő munkásainak táborába.

Németből szabadon: Bottá o+o+0+0-(.o+o 4.0 Istvánná

SZABÓ DEZSŐ ADY ENDKEROI

"...lehet, hogy majd könyörtelen parancsból minden magyarnak el kell mennie és minden elpusztul, ami magyar. Be ha mi ketten megmaradunk: a magyar lélek csodálatos ös szépségében fog vissza sütni a messzi szivekben. Es nagy életigazolása leszünk egy igaztalanul megölt fajnak, melynek egyetlen nagy bűne volt: hogy nem tudta szeretni önmagát!"

"A legtisztele tremél több egyéni hit sem ér semmit közösség nélkül. "