Hitünk, 1976 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11-12. szám
HOMOKBA ÍRJAD... A panaszodat, a bánatodat homokba írjad! Ha fáj valami, úgy akárkinek azt el ne sírjad; Homokba írjad, a porba írjad! A szíved búja, ha akármily nagy Az embereknek azt el ne mondjad, Terhedet mindig csak csendben hordjad! Másoknak bűnét és gyarlóságát - homokba írjad... Meg nem értést és támadásokat, ö, fel ne rőjjad. A Mester is csak igy csinálta ezt,( Ámbár várta öt a bús fakereszt, - Az asszony bűnét homokba írta, 0 elfeledte s a szél elfújta. Legyen az bármily szép, szent igazság mind eltapossák. Es ha vérzik is a szíved érte, megmosolyogják. Ezért, ha égig ér a bánatod, S ha könnyeidet el se sírhatod, - Hordoznod kell,mert el kell,hogy bírjad, S ha nem látják, hát homokba írjad. Emlékeidet, mik idekötnek homokba írjad. Mit kölcsön adtál pénzt,sőt bizalmát, a porba írjad. így jőbarátod! lesz a fél világ, Bár Ínségedben éhenhalni hágy. De biztosan számíthatsz az Ürra! Ezt márványba vésd, ne írd a porba! Ismeretlen szerző verse ( "üzenetéből)
