Hitünk, 1976 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1976-11-01 / 11-12. szám

-11-KAKÁCSONY-MÁS SZEMMEL.

Ma, mikor a friss rügyekkel teli kis fenyőmet néztem,a közelgő karácsonyra kellett gondolnom. Fantáziám pillanatok alatt feldíszítette a fát s kép zelet társításként eszembe jutott, hogy olvastam egyszer, ho gyan is lett a fenyőből karácsonyfa.

1646-van Strassburgban kapcsolódik egybe a fenyő a karácsony ünnepével. 1700-ban már gyertyák ég tek rajta Németországban. Finnországban l800-ban,Diá niában 1810-ben, Bécsben 1816-ban gyultak ki az első gyertyák a karácsonyfákon. Angliában 184-1-ben Viktória királynő férje Albert hozta be a szokást.A Svédek 1817-óta soha sem ünnepelnek karácsonyt gyér tyafényben ragyogó fenyőfa nélkül. Amerikába az e— migránsok hozták be, hogy a krácsonyt régi hazájuk tradícióiban ünnepeljék... ,vagy hogy honvágyukat fe ledjék? Ki tudja...

Közismert az a kis legenda_, amit egy szicíliai kolostor szerzetesei jegyeztek föl. Krisztus születésekor minden élőlény Bethlehem felé igyekezett. A fák is. Hatalmas tölgyek, virágzó és levéldiszben pompázó fák büszkén hódoltak az isteni gyermeknek. Egy szegény, gyenge és a hosszú úttól elfáradt kis fenyő is ott szerénykedett. Az ég angyalai megszánták, csillagespt bocsátottak rá. Egy hatalmas fényű csillag pedig koronájára telepedett. A bölcsőben szunnyadó kisded meglátta s egy mosolyával megáldó! ta.

Erre gondolva érzékelem a bethlehemi éjszaka békéjét, tisztaságát, minden élőlény áhitatát. Nagy dolog történt, új világ van készülőben...

Azóta századok teltek el -közel kétezer év. . . Hová lett a béke ? Az a béke, mely elsősorban az em