Hitünk, 1976 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1976-11-01 / 11-12. szám

-2-AZ ANGYAL SZAVA

"íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészén.

A mi karácsonyunk ma a báhlehemi csillag fénye ségének csak egy nagyon elárvult, valahonnan a mészszeségböl ide pislákoló kis sugara. Lehet, hogy csal egy fenyögallyra függesztett gyertya képében5 lehet hogy mennyezetig érő karácsonyfára akasztott villan; égők fényén keresztül, de minden formájában nagyon meghalványodott, megtört kis fénysugár ma. Pedig karácsony éjszakáján megnyilt az és, és a menny világossága áradt a földre. Amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus belealázkodott a bűnnek testébe, a bethleh* mi istálló jászlába, akkor az Isten üdvözitö kegyelme jelent meg minden embernek. De azóta valami történt.

Istennek ez az üdvözítő kegyelme elakadt rajimu megrekedt bennünk és elnyeltük ennek az égi fénynek világosságát. Olyanokká lettünk, mint a karácsonyaii Van valami kis belső fény, valami szeretet, békéssé féle, valami nagyon e világgal színezett sóvárgás,d> amint a mi bezárt karácsonyainkból nem árad kifelé ; éjszakába semmi fény, úgy a mi megtapasztalt kegyelmünk világossága sem árad bele mások sötétségébe. Pényelzáró függönyök, világosságot elzáró, elnyelő ; tét falak vagyunk. Pedig ha valójában számunkra is megnyilt a menny, ha eláradt rajtunk a bethlehemi é. szakának mennyei fényessége, ha reánkhullott a goig tai keresztről aláhulló vér, akkor rajtunk keresztül is áradni kell a mennyei világosságnak, fénynek,

Vajha sokunk leikéből elűzné ez a bethlehemi v: lágosság ezen a karácsonyon a sötétséget és áradna rajtunk keresztül a fény másokra, sokakra, hirdetve minden ember számára Isten üdvözítő kegyelmét.

V.