Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9-10. szám

protáltak boldogulni. Ezek mind farizeusok voltak. Az is farizeus, aki szülőit téveszti meg.Ugye, kedves konfirmandus Testvérem, te nem csalod meg drága szüleidnek a várakozását, reménységét és imádságát?

Krisztus keresztjét nem lehet viasztábuk vállai ra tenni, azok elmállanak alatta. Elő, hős emberek kellenek hozzá. Boldog kiáltás kell; Büszkén és alázatosan vallom meg, hogy én evangélikus keresztyén konfirmandus vagyok. Hogy én tisztán akarom megőrizni magamat a jövendőre. Hogy én tudok imádkozni, hogy énnekem a Szentírás élet és vigasztalás, hogy én felemelem és viszem a Krisztus keresztjét. Jézus az enyém és én nem magamé vagyok többé, hanem mindenekfölött az én Uramé, aki engem vérén megváltott és a bűneimtől megszabadított. Ezzel a hittel és jo feltétellel indulok az úton, mint gyülekezetem áj, felnőtt tagja. Istenem erre segél j! Ámen.-3-OLVASD AZ UR EVANGÉLIUMÁT!

A fogadás elhangzott, gyermekem, Hallotta Isten, mint szent esküvést. Mig jársz ez árnyék földi téreken,

El ne feledd,mélyen szivedbe vésd! Bolyongva a bűn tövisei között,

Hogy légy fehér ruhába öltözött, Megőrizvén szived liliomát,

Olvasd az Ur evangéliumát!

Az élet könyve ez. Csupán az él, Nemes, valédi, boldog életet,

Ki Jézusban hioz, bízik, remél,

S miképpen G,úgy szenved,úgy szeret.