Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4-5. szám

-2-számára kedvező döntő pillanatot, az "alkalmat"0, ma ga aknázza ki a pillanat kinálta lehetőségeket. A világ ezzel megcsalja önmagát. Az Isten által adott időnek minden felelősséget magába zárd, soha vissza nemtérö pillanata van. Ezt minden esetben csak az alázatos, Istenre figyelő és Ot kereső lelkek ismerik fel.

Tapasztaltuk már többször, hogy egy lelkész,vagy felügyelő lemondása, vagy egy másik lelkész munkába állása, összeolvadás egyik, vagy másik gyülekezettel, avagy annak meghiúsulása, és egyáltalában a gyülekezet története nem esetleges események soroza ta, nem véletlenek halmazata, nem is mechanikusan haté immanens "történeti okok" eredője, hanem isteni akarat rendelése, titokzatos végzés, mely a gyülekezetnek a Krisztus iránti engedelmességében teljesedik be.

Ha egy gyülekezet Istent kereső és Reá figyelő lelkekböl tevődik össze, abban mindig felismerik az Istentől nyújtott érát és felelősséggel döntenek az alkalmas idő, az üdvösség napja felöl.

Meggyőződésem, hogy mi is az Isten akaratát elfo gadé, alázatos és felelősségteljes gyülekezet vagyunk. Ebben a szellemben tervezünk és határozunk. Épp ezért nem is aggodalmaskodunk.

MÁSOKÉRT HALUNK MEG

Ady Endre

Hogy megnőnek a dolgok, Ha az ember már tör pül: Mindenki óriás lesz

S egy ránk-bámuló körbül Kiáll a középre valaki.

S tornyosán tornyosulnak Vétkeink vert felhői, Hangosan szitkozódnak Múltúnk leselkedői,

Kik csak azt tudják, hogy

hazudunk.

Valaki, kit szerettünk,

Vagy talán nem szerettünk, Szépen szemünkbe vágja, Hogy csúf bűnökbe estünk S az életünk furcsa ámítás.

És mi halkulunk halkan És mi meghalunk halva S az a minden örömünk. Valaki örül rajta:

Kiáll a középre valaki.