Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1-3. szám

-10-VAGYÜNK-E SAJÄT ERŐNKBŐL BENNMARADNI, VAGY SEM. A Nagy Buenos Aires területén élő evangélikus magyar ság fele magáévá tette a feladatot, de a másik fe­le, aki nem vess részt a gyülekezetnek ebben a lel ki életét megalapozó és megtartó közös épitö mun­kájában, azok mások fáradozásai gyümölcseit hasz - nálják fel anélkül, hogy a saját erőfeszítésükkel és az Ür kegyelméből kapott javaikból bármit is ad nának helyette a közösségnek. Tehát a közös áldó - zatvállalásból magukat kivonó hittestvéreink nem csak, hogy akadályozzák közösségünk célkitűzéseit, de kérdésessé teszik egész jövőjét! Történelmünk folyamán mindig azt tapasztaltuk, hogy ha nehéz helyzetbe kerültünk, emberfeletti ál dozatok meghozatalára is képesek voltunk és össze­fogtunk. Lassan tudatossá válik körünkben, hogy fennmaradásunknak legbiztosabb lehetősége ezen az úton keresendő; de hogy ezt mindenki magáévá tegye azért közösen, kéz a kézben, munkálkodnunk kell. Ennek elérésére a kővetkező határozatokat foga­­nasitottuk é3 vittük véghez; 1) A lelkész és családja elhatározta, hogy nem veszi ki ez év márciusában kijáró egy éves észak - amerikai tanulmányi szabadságát, hanem meghossza - bítja 3 esztendővel szolgálati idejét. 2) A Presbitérium magáévá tette, hogy a/ segít a lelkésznek a hívek látogatásában; b/ az adminisztrációs ügyek intézésében; c/ az istentiszteleti liturgia tartásában, és helyettesíti a szószéken havonta egyszer,valamint távollétében; d/ a hitoktatásban; e/ a HITÜNK szerkesztésében; f/ a templomi rend és áhitat megteremtésében; g/ a templom és a ház karbantartásában.

Next

/
Thumbnails
Contents