Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8-10. szám
8 ténik, hogy egy húzás zemmel több lesz a c stirb en , hanem , hogy mi megöröltetünk, saját formánkat, régi mivoltunkat elveszítjük és sok-sok más ugyanilyen sorsra jutott búzaszemmel egy tészta és egy kenyér leszünk.Nem búza többé, hanem kenyér! Nem társulat tehát az egyház, nem intézmény, nem egy darab világ Az egyházi kenyér, test, a Krisztus teste, misztikus organizmus, isteni csoda! A másik mozzanat az, amit meg kell figyelnünk, hogyan leszünk egy kenyérré, egy testté? Az Úrvacsora cselckszi ezt! "Egy kenyér, egy test vagyunk sokan" Miért? Mert mindnyájan az egy kenyérből részesülünk, t.i. az Úrvacsora megszegett, darabokra tört, kiosztott kenyeréből. Minden Úrvacsora és minden urvacsorá zás így a Krisztus testét építi, a Krisztus testébe épit bele minket. Hatalmas üzenet ez számunkra! Nem mi csináljuk az egyházat azzal, hogy összeállunk; még azzal sem, hogy Úrvacsorához megyünk. Fordítva", az Ür vacsorában való részesedésünk teremt minket egy testté egy gyülekezetté. Ne gondoljuk ezért, hogy mi a magunk adottságaival és kiváléSágunkkal építeni tudjuk az egyházat?! Csak bele engedhetjük magunkat épitettni. Es ne gondoljuk, hogy komoly, állandó úrvacsorázé keresztyén élet nélkül tagja lehetünk az egyháznak! Név szerint beirott tagok lehetünk egy gyülekezetben, de nem élő tagok Krisztus egyházában. Az Úrvacsora - harmadszor - Krisztus uralma alá hajt bennünket! Vagy-vagy?! Amint az Ige mondja: "Nem ihatjátok az Űr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának ré szesei". Nem lehet két urnák szolgálni. Dönteni és vá lasztani kell. Ez a mindennapunk. Es ebben a szörnyű harcban, naponkénti tusában: felbecsülhetetlen ajándék az Úrvacsora. Az rvacsora Krisztus uralma alá hajt, vele hoz kapcsolatba, testi közösségbe. Annak a kenyérnek a vé tele es pohárnak az élvezete nem lehet hatástalan,
