Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6-7. szám

-3-ben keresőképes, vagy abba a sorba kerülő nyilvántartott tagjaink, "-híveink" képesek erre az rtáldozatra", ha Isten és az ö igéje iránti felelősségüket komolyan veszik és hordozni készek.

Erre vonatkozó részletesebb elgondolásunkat szükebbkörü megbeszéléseken szeretnénk és fogjuk ismertetni. Amit azonban elörebocsáthatunk és ismétlünk; jelentős, az eddigieket jóval felülmúló anyagi áldozathozatalról lesz szó. Szeretnénk minden kétségen és becslésen felül megtudni: kikre számithat az igehirdetés Istentől ránkbizott feladata, kik azok akik a hitet, amelyet egykor egy gyülekezet segítségével kaptak, e gyülekezet útján örömhírként továbbvinni készek, nemcsak gyermekeik és unokáik, hanem minden embertársunk felé, Krisztus parancsának eleget téve és Istennek hálát adva. Kik azok akiknek eleven a reménysége az ígéretben és - mondjuk ki - kik azok akiknek ugyan nem elvetendő, de elhanyagolható mindez.

Egy rövid esztendő, talán már annyi sem, áll még rendelkezésünkre. Epitöi, vagy sírásói leszünk-e ennek a gyülekezetnek, hűséges vagy hűtlen munkásai az TJr szölöskertjének? Rajtunk,

RAJ TAR múlhat !

Z . S J.

4.0 + 0 + 0+04.0 + 0 + 0 + 0 +

PÜNKOSI) UTÁN

Virágokat himbált az ág, s záporoztak rám a csodák.

Minden árny eltűnt s el vele az idők sok baljós jele.

Táncolt a gally, a föld, a fény - a Lélek ült az ág hegyén.