Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4-5. szám

tatásban, csalódásban/vagy szenvedésben mindjárt Krisztus keresztjét. Vállaljuk és hordozzuk Krisztusnak igazi keresztjét, amely bűneinket Istentől való elfordulásban, önzésünkben és elbizakodottságunkban mutatja meg. Ezzel a kereszttel együtt jár annak tudata, hogy a kereszthordozáshoz Krisztus mindig ad erőt. így az Ige és Szentlélek erejével valósul meg életünkben és szolgálatunkban, valamint a gyülekezet és egyház életében is, hogy diadalmas Krisztus keresztje.

V o

^O-f-O-fO + O-j-O-fO-fO-fO-j-4-ANYÁM EMLÉKÉNEK

így őszi időben, mikor a madarak erdők felett

szállnak,

Szakad rám a bánat, szüntelenül fájó emléke Hazámnak !

Ósdi falum képe, elhagyott népe,

Integetnek felém egy tűnő világból!

Elmúlt ifjúságból!

Eelóm integetnek s velük annyi emlék,

Örök nyugovóra hátha visszamennék Idegen hazámból.

Régi magyaroknak ódon temetője, elhagyatott, árva! Elbujdosott testvér vigasztalan gondját ki venné

magára?

Alkonyodé napfény bibordiszbe rakja,

Hűvös naplementén az est betakarja.

Néma csend száll rájuk S beborítják szépen rétek illatával,

Isten kegyelméből termett vadvirággal Legyen nyugodalmuk.