Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1-3. szám

-4-HÁLAADÁSSAL buruljunk le az I_s ten előtt, amikor az elmúlt esztendőre, annak áldásaira gondolunk.

Az (5szövetségben Sámuel könyvé ben le van írva, hogy amikor a filiszteusok lever - ték a zsidókat, még legszentebb ereklyéjüket, a "Frigyládát" is elvették tőlük. Mikor azonban a filiszteusok azt tapasztalták, hogy a frigyláda nekik csak bajt, járványt és csapást hoz, visszaadták azt a zsidóknak. A zsidók közül néhányan örömmel fogadták ezt, legtöbbjük azonban egész egyszerűen csak tudomásul vette a tényt és Isten jelenlétének szimbóluma nem késztette őket hálaadásra, nem jelentett számukra semmit. Sőt egyesek puszta kíváncsiságból kinyitották azt, akiket Isten aztán halállal sújtoifc. Áldás helyett így lett átok a frigyláda azok számára, akik nem megfelelően, Istenhez méltóan bántak vele.

\ AMIRE LEGNAGYOBB ! SZÜKSÉGÜNK VAN

Isten minden adománya hálaadás^ ra kell késztesse az embert. Amikor ezekben a hetek ben az elmúlt év áldásait gyülekezetünkben is számba vesszük, kérdés, vájjon mi hogyan fogadjuk azo - kát? Egyházi életünk eseményeit, munkáját és szol - gálatát a zsidókhoz hasonlóan mi is csak a kívülálló kíváncsiságával kisérjük, megfeledkezve minden köszönetről és háláról, vagy meglátjuk bennük Isten végtelen szeretetét és kegyelmét? Ne feled jük: mint gyülekezetnek és mint egyes híveknek is Isten ke - gyelmi időt ad a hálaadásra is. Ma még hálát adhatunk* de hogy holnap lesz-e még erre alkalom, azt nem tudhatjuk.

Amikor tehát most boldog örömmel számolunk be gyülekezetünk fejlődéséről, gyara