Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1-3. szám

5

felsorolni is: elsősorban elhunyt testvéreink tel, gyülekezeti vezetoir. ktöl való búcsú, a sok elvándorlás és sokak eltávolodása, elmaradása

is.

De mindez együttvéve nég mindig csak a külső, tehát a másodlagos kép. Az amiről ni adhatunk szánét . De a lényeg: a lelki munka, a gyülekezet tagjainak hite és lelkisége, egyéni lelki elnelyültsége, igaz testvéri szeretete, azt nár csal az Isten tudja és fogja megítélni, illetve megáldani. Sáfárkodásunk mérlegét igazságosan csal ö tudja és fogja meg állí pito.nl.

Amikor most templomunk felevatásának 15-ik évfordulóján mindezekért alázatos szivvel adunk hálát az Egek Urának, a múltra való boldog emlékezés a Heti; nem feledkezhetünk meg gyülekezetünk jövőjéről, jövő fel adatairól sep. Tudjuk, hogy az isteni parancs szádunkra a jövőben is az, ami eddig volt: hivő, szolgáló, hitvalló gyülekezetté lenni; ehhez pedig hűséggel, alázattal szolgáló pásztor és hivek kellenek. Ismerjük mindannyian .gyülekezetünk jelenlegi súlyos a nyagi gondjait és problémáit. j3s mégis azt non dóm, hogy a jövőnket fenyegető igazi veszély nem az anyagi kérdés, hanem az, hogy nég mindig kevés bennünk a hit és szeretet, ezek megeró södéséhez az öntudat, szükséges. Hiányzik helyzetünk, értékeink és küldetésünk biztos tudata. Egy alkalommal már említettük pedig, hogy vége van és lesz ott a magyar evangélikus súgnak, de az igazi kereszténységek is, a.hol mindig csak a nehézségeket látják, de nem azt az erőt is, amit Isten ezek leküzdésére ad. Jelszavunk ezért a jövőre is változatlanul csak ez lehet: Krisztussal, együtt, egymásért !