Hitünk, 1972 (20. évfolyam, 6-12. szám)

1972-06-01 / 6-7. szám

-6-N E I _T E 1 J !

Istenen, add, hogy ne Ítéljek- Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységtől a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne Ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak?

Erényt, hibát és tévedést Egy óriási összhangnak lássak- A dolgok olyan "bonyolultak Es végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak Es ládáidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyün Ítélünk j

S a dolgok olyan "bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb lcgyek- Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatáss Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más,

Mint egy szelid igen vagy nem,

Deegyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelid lepke, mely a szivek kelyhére ül, Ámen. Igen. Es a gonosztól van Minden azonfelül.

Reményik Sándor i